Századok – 1958
Történeti irodalom - Atlas Historique (Ism. Szuhay-Havas Ervin) 888
888 TÖBTÉXKTl IRODALOM ATLAS HISTORIQUE. I. L'ANTIQUITÉ Szerk. L. Delapórte, A. Piganiol, Ε. Drioton és It. Cohen (Paris, Presses Universitaires de France. 1955. 3. kiad.) II. LE MOYEN ÂGE Szerk. J. Calmettc 1 (Paris, 1951. 3. kiad.) I. Az ÓKOR. Π. Α KÖZÉPKOR A Presses Universitaires kiadásában megjelent történelmi atlaszsorozat nemcsak Franciaországban használatos -a az ókori rész a 13 ezres, a középkori a 9 ezres <él -dányszámot, is .elérte —, hanem egyéb országokban is bizonyos gloire-nak örvend. Sajnos azt kell mondanunk, hogy meglehetősen érdemtelenül. A magyar kartográfiának igazán nem kell szégyenkeznie, még háború előtti, iskolai célokat szolgáló kiadványai is használhatóbbak ós áttekinthetőbbek, mint az ismertetett atlaszok, bár természetesen koránt -sem olyan részletesek. Noha az ókori rész ismertetése nem a Századok hasábjaira való, nem állhat juk meg, hogy néhány megjegyzést, ne fűzzünk elihoz az igen elterjedt ós nagyigényű munkához. Mindkét, kötet, így az ókori rósz elején is részletes és kimerítő bibliográfiát találunk, amely igen színvonalas és valamennyi történeti vonatkozású nagyobb nyugati kartográfiai munkát megemlít ; a bibliográfia szakozása a Clio-sorozat ismeretes bibliográfiai bőségével és kiváló minőségével készült. Mindkét atlaszkötet fő hiányossága, hogy nem színes nyomással készültek, túlzsúfoltak és néhány alkalommal érthetetlen módon nem jelzik a birodalmak határait . Az ókori atlasz első térképén is feltűnik már a francia kartográfia ominózus szinkronisztikus ábrázolása, az i. e. harmadik évezredi városok Alexandriával vagy még modernebb városokkal, Tiflisszel vagy Basrával szerepelnek együtt anélkül, hogy az ókori és az újabb keletű városok neve között bármilyen tipográfiai megkülönböztetést alkalmaznának. A görög városállamok és területük egyetlen zűrzavaros betűhalmazzá olvadnak, és ebben ismét a fehér-fekete térkép a hibás. A görög gyarmatosítást ábrázoló térképen az anyavárosokból szétágazó különféle pontozott, vonalazott útvonalak egyetlen kiismerhetetlen és fantasztikus szövevénnyé tekercelnek. Amíg a ritkán lakott ázsiai területek áttekinthetők, Jónia városainak és tartományainak nevei zsúfoltan sorakoznak egymás mellett és tökéletesen használhatatlanná teszik a Kisázsiát ábrázoló térképrészeket. A határvonalak feltüntetésének hiánya csaknem nevetségessé válik a Nagy Sándor birodalmának felosztását ábrázoló térképen, ahol semmiféle képet sem alakíthatunk ki magunknak a felosztás arányairól, minthogy a Diadochok és utódaik birodalmai között nem húztak határvonalat. Ugyanezekben a betegségekben szenved a Calmette professzor szerkesztésében megjelent középkori rész is. A színek hiányában nem alkot hatunk fogalmat magunknak Jusztiniánusz birodalmának kiterjedéséről, szeszélyes határvonalairól. A vizigót uralom alatti Hispánia ismét túlzsúfolt és a városokat jelző karikák annyira hasonlítanak az o-betűkhöz, hogv reménytelenül össze is keverednek azokkal. A határvonalak meghúzása, hiján lehetetlen megállapítani a frank birodalom kiterjedését. A feudális Franciaország című térkép két részletben (északi és déli rész) mutatja Franciaország fontosabb városait, tartományait, ez a két térkép ismét olyan mértékig zsúfolt, amilyenre sehol sem láttunk példát. Ugyanez áll a középkori német-római birodalmat és a XIV—XV. századi Itáliát, ábiázoió térképoldalakra is. Ezekután már csak a Kelet-Európát ábrázoló térképekhez szólnánk hozzá — elítélően. A Földrajzi Közlemények múltszázadi glosszái tüzesen hadakoztak a magyar földrajzi nevek hibás és helytelen használata ellen (tiltakozásuk persze részben soviniszta alapon történt), igazuk volt azonban abban, hogy a francia — és kisebb'részben a német — térképek nélia megdöbbentő helyesírási hibákat tartalmaznak a kelet-európai részek ábrázolásánál. Nos, a francia kartográfia ebből a szempontból semmit sem haladt előre az elmúlt hetven óv alatt, kelet-európai térképei valóságos kuriózum-gyűjtemények és a bíráló nem tudja, hogy bosszankodjék-e, vagy derüljön, amikor a középkori atlasz keleteurópai és balkáni térképeit teszi vizsgálat tárgyává. A történelmi Magyarország területén lévő helységek nevének átírásánál reménytelen anarchia uralkodik. Magyar, szláv és német nevek kavarognak minden rendszer, a latin logika teljes hiányával. Besztercebánya Nciishol (sic!) néven szerepel, Lőcse Lewocza elnevezés alatt tűnik fel, míg Kassa neve magyarul jelentkezik. Nagyvárad Várad néven fordul elő, míg a Dráva mellett, az osztrák határ szögletében egy másik Várad is büszkélkedik, éppen azon a helyen, ahol Varasdot
