Századok – 1955

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34

A DUALIZMUS RENDSZERÉNEK ELSŐ ÉVEI MAGYARORSZÁGON 41 így azután a kiegyezés körüli években az ellenzéki középbirtokosok, ha 48-ra gondoltak, túlnyomó többségükben csupán a vezető szerepet értették és távolról sem a Béccsel való tényleges szembefordulást s a népre való támaszkodást. ©lyan csoportot alkottak tehát az ellenzékben, amely nem fogadta el a kiegyezés adott formáját, a közös ügyeknek az 1867 : XII. tc.-ben megszabott kezelési módját, kifejezte a középbirtok önálló hatalmi igényeit, vezető szerepre való törekvését, — de ugyanakkor elutasított mindenféle népmozgalmat és ragaszkodott a nemzetiségi elnyomáshoz. Az országgyűlési baloldal nagy részéből, közel 100 képviselőből így alakult ki a balközép, élén a »geszti földesúrral«, Tisza Kálmánnal. Maga gazdag nagybirtokos, az egykori hírhedt bihari adminisztrátornak, majd »muszkavezetőnek«, Tisza Lajosnak fia, Kossuthnak teljes szívéből gyűlölője ; aki már ez időben is számos tanújelét adta elvtelenségének és karrierizmusának, de harsány ellenzékieskedésével, ügyes taktikázásával s — nem utolsó sorban — komoly vagyonával nagy tekintélyt szerzett magának a —• főképp tiszántúli — középbirtokos körökben. »Vezértársa«, Ghyczy Kálmán jóval elmaradt tele céltudatosságban és energiában. Hozzájuk csatlakozott a középbirtokos-osztály jelentős része ; köztük 1848 — 49 nem kisebb szereplői, mint Nyáry Pál, Vukovich Sebő, Perczel Mór, Jókai Mór. A középbirtokosoknak csak elenyészően kis hányada- volt, amely ha 1848-at mondott, akkor nemcsak vezető szerepet, önálló hatalmi igényeket értett, hanem nemzeti függetlenséget, politikai szabadságjogokat, s — meglehetősen szűk határok között — a nép érdekeinek védelmezését is. Ezek az országgyűlési baloldalból kijegecesedő szélsőbalhoz csatlakoztak, amely a balközépnél jóval kisebb, 20 főnyi csoportot alkotott az ellenzékben. A szélsőbal vezetői egyébként kispolgári demokratákként jellemezhetők ; így Madarász József, a 48-as rendőrfőnök öccse ; Böszörményi László, a szélsőbal lapjának, a Magyar Újságnak a szerkesztője ; utóbb az emigrációból hazatért egykori 48-as radikális, Irányi Dániel, majd Simonyi Ernő, aki a párt elnöke lett. De a szélsőbal legfőbb vonzóereje kétségtelenül abban állt, hogy Kossuth Lajos nevét írta zászlajára. Kossuth az emigrációból megrázó erejű és meggyőző okfejtésű üzenetekben emelte fel szavát a kiegyezés ellen. Ezek sorát Deákhoz intézett 1867. május 22-i nyílt levele nyitotta meg, amely a »közösügyi vészalku« végzetes következményeit előrelátva, »megállj«-t kiáltott Deák felé »a jogfeladások sikamlós meredélyén«, amelyen a nemzet »veszélybe, többe mint veszélybe, halálba sodortatik«. ». . . én e tényben (ti. a kiegyezésben) a nemzet halálát látom ; s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat ; nem a végett, hogy vitatkozzam, hanem hogy Isten, a Haza s az utókor nevében esdekelve felszólítsalak : Nézz körül magasb államférfiú tekintettel, s fontold meg a maradandó következéseket, melyek felé vezeted a hazát, melynek élni kellene, midőn a mi csontjaink már rég elporlottak ; a Hazát, melyben nemcsak a jelen röppenő percét, de a változhatlan múltat és a közelgő jövőt is szeretnünk kell. - Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem leh^t mestere.« Ε híres »Kasszandra-levelet« — amelynek megválaszolása elől Deák kitért — a jászladányi választókhoz írt levél követte, akik Kossuthot képviselői mandátum elfogadására kérték fel. Kossuth válaszában (1867. augusztus 5.) elhárította a felkérést, mintamelynek vállalása politikai elveinek feladását jelentené ; hiszen Magyarországon »a képviselők számára alig maradt fenn békés úton egyéb teendő, mint megállapítani a hányadot,