Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Niederhauser Emil: A bolgár történettudomány fejlődése 270

A BOLGÁR TÖRTÉN'ETTUDOMÁNY FEJLŐDÉSE 281 még nem jelent meg nyomtatásban. Kabakesiev készült arra, hogy egy marxista bolgár történetet írjon, azonban betegsége és 1940-ben bekövetkezett halála megakadályozta ebben. Blagoev és Kabakesiev javarészt a tesznyák-korszakban, 1919 előtt működtek. Az új, a már kommunista párt vezetői közül Georgi Dimitrov az, aki sok értékes útmutatást adott a történészeknek a bolgár történelem, főleg új- és legújabbkori szakaszának egyes kérdéseiben, ő adta meg az V. pártkongresszuson 1949-ben tartott beszámolójában a párt történetének első tudományos periodizációját, amelyet általában az újkori és legújabbkori bolgár történelem periodizációjánál figyelembe kell venni. Dimitrov kimutatta azt is, milyen súlyos hibát követett el a párt 1918 szeptemberében, amikor nem állt a tömegek forradalmi mozgalmának az élére, vagy 1923. június 9-ón, a fasiszta államcsíny idején, amikor doktrinér megfontolásokból kiindulva nem állt a parasztok mellé, nem támogatta a Sztambolijszki-kormányt a fasisztákkal szemben. 1923 szeptemberében megvolt a győzelem lehetősége, már ekkor a dolgozók egységes Hazafias Frontjának a kialakítása a főfeladat, amiről Dimitrov már a Szeptemberi Felkelés előtt ír. A fasiszta önkényuralom idején számos cikkben mutatja ki azt, hogy ez a fasiszta uralom nemcsak egyszerűen kommunistaellenes, hanem általában népellenes. A fasizmus elleni harc során a Komintern VII. kongresszusán határozta meg a fasizmust. Itteni fellépésével, amellyel kíméletlenül leleplezte a fasizmus egész nópellenességét, nemcsak a bolgár nép, hanem az egész emberiség történetére nézve jelentős útmutatásokat adott. Ilyen irányban folytatta működését a második világháború kitöréséig, megvilágította a Szovjetunió szerepét, a nemzetközi munkásmozgalom fejlődósében. A második világháború idején a nemzetközi munkásmozgalom és a fasisztaellenes harc kérdései mellett ismét a bolgár nép további fejlődésének a kérdése foglalkoztatja, számos cikkben ós a Hriszto Botev-adóban tartott előadásaiban mutatja ki azt, hogy a bolgár népnek szakítania kell a németekkel és csatlakoznia kell a fasisztaellenes fronthoz. Ebben az időszakban dolgozza ki teljesen a Hazafias Front politikáját, amelynek a megvalósítására 1944. szeptember 9. után kerülhet a sor. De a felszabadulás utáni korszakra nézve is számos útmutatást adott Dimitrov. Megmutatta a szocializmus építésének korszakához vezető út egyes állomásait, és ezzel is alapvető szempontokat nyújtott a történészeknek a legújabbkori bolgár történelem feldolgozásához. Vaszil Kolarov is számos cikkben foglalkozott történelmi kérdésekkel és tett olyan megállapításokat, amelyek a bolgár történészeknek nagy segítséget nyújtanak a további kutatások során. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom bulgáriai hatásával foglalkozott, több cikkében a szovjet-bolgár barátság jelentőségét hangsúlyozta a bolgár nép fejlődése szempontjából. Kolarov rámutatott arra, hogy ennek a barátságnak mély történelmi hagyománya van. Ezzel függ össze érdeklődése az első bolgár felszabadulás iránt, a felszabadulás hetvenedik évfordulóján mondott beszédében szögezte le, hogy a felszabadulás nemcsak bolgár szempontból, hanem az egész Balkán szempontjából is haladó jellegű volt. A felszabadulás a polgári demokratikus forradalom szerepet játszotta, épp ezért az eredményeképpen megszületett tárnovói alkotmány is a maga idejében haladó jellegű volt. Természetes, hogy Kolarovot is elsősorban Bulgária legújabbkori története érdekelte, a Bolgár Kommunista Párt történetéhez anyagot szolgáltató gyűjteményes kötetben megírta Bulgária történetét az 1914—1923 közti korszakban. A szeptemberi antifasiszta felkelés története őt is érdekelte, 1947 szeptemberében mondott beszédében elemezte részletesen ennek a történetét és jelentőségét. Nagy jelentősége volt már régebben két nagyobb tanulmányának : »A szocializmus Bulgáriában ós az ellene folyó harc« (Moszkva, 1936) és »A bolgár burzsoázia külpolitikája ós a harc a válságból való forradalmi kiútórt«. Az előbbi mellett fontos még egy előadása : »A fasizmus trockista ügynöksége ellen folyó harc néhány tanulsága«. Az első a Bolgár Kommunista Párt elméleti tisztasága szempontjából alapvető, a másikban meggyőzően mutatja ki, hogy a bolgár burzsoázia új területek szerzésével, a nagybolgár sovinizmus felkorbácsolásával akarja megtalálni a kiutat az általános válságból. A burzsoázia uralma megmentésére irányuló kísérleteinek mesteri elemzését adják 1941—1944 közt Moszkvában elhangzott rádióelőadásai, számszerint 142. Válko Cservenkov, Dimitrov és Kolarov hű tanítványa, szintén számos alkalommal adott útmutatásokat a történészeknek. A párt 1919—1929. évi történetéről tartott előadásai : »A június kileneediki államfordulat és legfőbb tanulságai a bolgár munkások és parasztok számára«, »Az 1923. évi Szeptemberi Felkelés«, »1925 áprilisa« című cikkei a párt történetére és ezen túlmenően általában a legújabbkori bolgár történelemre nézve iránymutatóak. De a bolgár történelem más területein is adott alapvető szempontokat, »Kirill ós Metód műve«, »Hriszto Botev — a mi zászlónk«, »Dimitár Blagoev és műve« című tanulmányaiban. A bolgár történész-front erőinek számbavétele, 8 Századok