Századok – 1954
Közlemények - Biró Jenő: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetéhez 335
344 ÜÍUÓ JKNÖ a valóságban mindössze 4 zászlóalj és 2 üteg állt rendelkezésre, ebbe a hézagba vetette, be, és ellentámadásra rendelte Hajdúszoboszlón keresztül Debrecen irányába. Viszont az 1. hadosztály néhány zászlóalja ugyanakkor az ellenség nyomása alatt állott és április 25-én Nyíregyházára vonult vissza, ahol a beérkezett erősítéssel együtt 3 teljes, 2 gyenge zászlóalja és 3 ütege gyűlt össze. A front északi részének helyzete nem volt tiszta a hadseregparancsnokság előtt, amit a parancsnokságok közötti hiányos távbeszélő összeköttetés okozott. Ez mozgó harcban, amikor a parancsnokságok gyakran változtatják álláspontjukat, könnyen előfordul ugyan, ebben az esetben azonban a székely hadosztály parancsnoka, Kratochwill ezredes, az összeköttetés fenntartását kirívó módon szabotálta. Április 24-én csak a 4. hadosztály támadott. Ennek folyamán sikerült is Hajdúszoboszlót visszafoglalni, ami jelentős helyi siker volt és lehetővé tette a 40 km-es hézag lezárását. Az arcvonal déli része is megszilárdult kissé, de a székely hadosztálytól nem jöttek hírek, mert parancsnoka már fegyverletételről alkudozott az ellenséges főparancsnokkal, Márdárescu tábornokkal, amit a bécsi ellenforradalmárok is helyeseltek. Az alkudozás eredménye az lett, hogy a hadosztály nagy része április 26-án valóban letette a fegyvert, csak egy kisebb része maradt hű a Tanácsköztársasághoz. Ezzel óriási űr keletkezett az arcvonalban. Ezen már támadással nem lehétett segíteni, lezárásáról szó sem lehetett. Hiányzott hozzá az erő. Stromfeld ezredes ezért elhatározta, az egész hadsereget visszavonja a Tisza mögé, hogy a megsemmisüléstől megmentse. Elrendelte, hogy a gyorsan hátravont csapatok Szolnoknál, Tiszafürednél és Tokajnál a keleti parton alakítsanak hídfőket, hogy a hadosztályok zöme a Tisza nyugati partjára biztonságosan átkelhessen. Ennek biztosítására pedig az 1. hadosztály Nyíregyházáról Nagykálló felé intézzen csapást az ellenséges északi szárnyra. Ez április 26-án meg is történt és oly sikerrel járt, hogy a román hadvezetőség nem mert gyors üldözésbe fogni s a proletár csapatok jóformán veszteség nélkül keltek át a Tisza nyugati partjára. Ugyanezen a napon, április 26-án a románoknak Tokajnál is megvolt a lehetőségük, hogy érintkezésbe lépjenek a csehszlovák csapattíkkal, ez azt jelentette, hogy a Tanácsköztársaságot még szorosabb ostromgyűrű veszi körül, miáltal az orosz szovjetcsapatokkal való egyesülés még valószínűtlenebbé vált. Az 1. hadosztály április 27-én önként visszavonult Rakamazra és 29-én éjjel, előzetes kisebb harcok után zavartalanul visszavonult a Tisza nyugati partjára, ahol a szintén visszavonuló 5. hadosztállyal egyesült. A románok pedig április 30-án mindenütt elérték a Tiszát. Április 29-én megindultak a csehszlovák erők is. Május 1-én váratlanul, gyenge ellenállás után összeomlott a szolnoki.hídfő védelme is, ami beláthatatlan zűrzavart okozott. A Magyar Tanácsköztársaság végveszélybe került . Úgy látszott, a magyar proletariátus hősi harca drámai befejezéshez közeledik. A jobboldali szociáldemokrata fővezér elérkezettnek látta az időt a proletárdiktatúra felszámolására s hadi követeket küldött a románokhoz, szerbekhez és csehszlovákokhoz, hogy kérjék ki a fegyverszüneti feltételeket. Rákosi Mátyás 1935-ben védőbeszédében mondotta, hogy amikor a románok elérték a Tiszát, »ugyanakkor a szerbek és franciák elfoglalták Makót, Hódmezővásárhelyt, a csehek is támadásba mentek át, Észak-Magyarország
