Századok – 1954
Közlemények - Biró Jenő: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetéhez 335
ADALÉKOK A MAGTAB TANÁCSKÖZTÁRSASÁG HADTÖRTÉNETÉHEZ 343 nokságot állít fel. Ennek következtében a veszélyeztetett tiszántúli csapatok feletti parancsnoklás céljából április 22-én Szolnokon megalakult a Keleti Hadseregparancsnokság. Hadseregparancsnok a jobboldali szociáldemokrata Böhm Vilmos lett ugyan, de vezérkari főnöke a kiváló szakember, Stromfeld Aurél vezérkari ezredes, aki a hadműveleteket teljhatalommal vezethette, mert szakügyekbe a főparancsnok nem avatkozott. Stromfeld egyik legkiválóbb honvéd vezérkari tisztnek számított, már békében a harcászat tanításával bízták meg Bécsben a császári és királyi hadiiskolában ; fiatal kora ellenére a világháborúban hadtest vezérkari főncki állást töltött be s ezáltal igen széleskörű vezetési gyakorlatra tett szert. Az összeomlás után Magyarországra sietett, belépett a szociáldemokrata pártba, amelynek balszárnyához tartozott. Hadügyi államtitkár lett ; az ő szakvéleménye volt az alapja a Vyx-jegyzék elutasításának s most mint a hadsereg vezérkari főnöke igen nagy buzgalommal látott teendői elvégzéséhez. Az április 16-án megindult imperialista román hadsereg eleinte gyorsan tért nyert. Az első három nap alatt a hegységben átlag napi 20—24 km-t tett meg. Az Alföldre kiérve előnyomulása lassabb lett ugyan, de folyamatosságából nem veszített. A román támadás által érintett frontszakaszon a, magyar proletár csapatok elosztása a következő volt : Délen a Maros és Fehér-Körös völgyében a 6. hadosztály, azután Nagyváradnál a 39. dandár, majd széles kiterjedésben a székely hadosztály. Az 1. hadosztálynak Nyíregyházán kellett volna megalakulnia, de kijelölt zászlóaljai még szállításban voltak és április 23-án is csak körülbelül 4 zászlóaljbólállott; végül Huszt—Királyháza környékén a csatlakozó csehekkel szemben az 5. hadosztály részei álltak. Igen csekély erő volt ez egy 250 km-es frontszakaszon ! Szállítás alatt állott a 4. hadosztály, amelyet a hadvezetőség Debrecen— Püspökladány körzetben szándékozott kirakatni. Ez is távol állotta szervezett hadosztály fogalmától. A harctéren, egyenként összekapkodott zászlóaljakból kellett volna megalakulnia, ami a tiszántúli harcok végéig sem sikerült. Az április 22-én Szolnokra érkezett Hadseregparancsnokság délben kezdte meg működését a Nemzeti Szállóban. Stromfeld ezredesnek az volt a terve, hogy az arcvonalat általában igyekszik megszilárdítani, a 4. és 1. hadosztállyal pedig ellentámadást indít, amelynek sikere esetén az ellenséget a demarkációs vonalra szorítja vissza. A helyzet alakulása ezt a tervet nem tette kivihetővé. Az 1. és 4. hadosztályból még csak pár zászlóalj állt rendelkezésre. A székely hadosztály árulása folytán az imperialista román csapatok hamarább érték el a két hadosztály felvonulási területét, mint a saját csapatok. A felvonulási területet hátrább kellett helyezni, ami csak fokozta a zűrzavart. Április 22-én a román csapatok sikeresen folytatták támadásukat, előnyomulásukat az egész arcvonalon ; különösen tért nyertek Debrecen felé s a helyzet azzal fenyegetett, hogy az egész arcvonalat kettészakítják. Mivel az 1. és 4. hadosztály nem tudott megalakulni, a két hadosztállyal való ellentámadás gondolatát, noha az komolyan meg tudta volna fordítani az események menetét, el kellett ejteni. Április 23-án a románok bevonultak Debrecenbe. Itt a magyar reakciós uralkodó osztály egyik vezéregyénisége, Balthazár református püspök vezetésével hódoló küldöttség fogadta őket. Debrecen elestével az arcvonalban széles hézag keletkezett Hajdúszoboszló és Nyíradony között. A hadseregparancsnokság a 4. hadosztályt, amelyből 7*
