Századok – 1954
Közlemények - Biró Jenő: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetéhez 335
342 j(ÍRÓ JENŐ összes erő 64 zászlóalj, 28 lovas század és 184 löveg. Az északi csoport feladata Volt, hogy a felső Tisza völgyében előnyomuljon és megteremtse az összeköttetést a csehszlovák erőkkel s ezáltal elvágja a Szovjetoroszország és Magyarország között megteremthető összeköttetést. Ez április 7-én meg is történt. Ezenkívül Tokajnál a Tiszán hídfőt kellett létesítenie. A középső csoport előretör Nyíregyháza—Debrecen—Nagyvárad körzetbe. A déli csoport a Fehér-Körös völgyében Békéscsaba felé nyomul elő. A román hadsereg április 16-án kezdte meg az előnyomulást. A székely hadosztály áruló parancsnoka csapatait önként visszavonta. Ennek következtében az arcvonal többi része kemény harcok után szintén kénytelen volt visszavonulni. A székely hadosztály visszavonulásának súlyos következményeit fokozta, hogy a Vörös Hadsereg megteremtését célzó rendelkezéseknek, a fegyelem megszilárdítására tett intézkedéseknek az idő rövidsége miatt még nem lehetett foganatuk. Azt a rendeletet, amely a magyar Vörös Hadsereg végleges szervezetét, a hadrakelt sereg, az anyaországi csapatok, alakulatok, intézetek hadrendjét véglegesen állapította meg, a hadügyi népbiztosság csak a támadást megelőző napon, április 15-én adta ki.7 Már április 18-án megállapítható volt, hogy a Hadügyi Népbiztosság által tervezett és a székely hadosztály ellenállására alapított ellentámadás alig lesz keresztülvihető. A Magyar Tanácsköztársaság s vele a proletárdiktatúra veszélybe került. A súlyos helyzetben a Forradalmi Kormányzótanács április 19-ére összehívta a Budapesti Munkástanácsot a Városi Színházba, hogy a továbbiakról az döntsön. Minden szónok, âe különösen Szamuelly Tibor népbiztos a végsőkig menő fegyveres ellenállás mellett szállt síkra s végül is egyhangúlag olyan értelmű határozati javaslatot hoztak, hogy a Forradalmi Kormányzótanács, a Budapesti Munkástanács és a budapesti munkásság fele kimegy harcolni a frontra, hôgy a proletárdiktatúrát megmentsék. Ebben az időpontban a székely hadosztály már feladta Szatmárnémetit, Nagykárolyt. A románoknak szabad útja nyílt Debrecen felé. Nagyvárad is menthetetlennek bizonyult. A határozatnak megfelelően lázasan folyt a fegyverkezés, a hadsereg teljes átszervezése. Először is a hátország, főleg Budapest rendjének megvédése céljából felállították a »Budapesti vörös vasas hadosztályt« a budapesti vasmunkásokból,8 a katonaviselt szocialista tartalékos tiszteket és tisztjelölteket bevonultatták a Vörös Hadseregbe ; a Vörös őrség arcvonalszolgálatra alkalmas tisztjeit oda áthelyezték ; megkezdték a budapesti munkásság felének lajstromozását, katonai kiképzését, illetve továbbképzését.9 A bevonuló munkásságból 16 új, kizárólag munkásokból álló zászlóalj telt ki. Az egész országban elrendelték az ünnepnapok munkanappá való tételét. A demarkációs vonalakon lévő sereg- és csapattesteket eddig egyéb teendői mellett a Hadügyi Népbiztosság irányította, ami nehézkes volt és sok súrlódásra adott alkalmat. A harctérre küldött népbiztosok jelentései alapján a Forradalmi Kormányzótanács ápiilis 20-án elhatározta, hogy ehelyett az imperialista román hadsereggel szemben egységes harctéri parancs' 8184/eln. 6. sz. rendelet. H. I. L. — MTI 7. csomó. 8 8481/eln. 6. sz. rendelet. H. I. L. — MTI 7. csomó. « 8888/eln. 6. sz. rendelet. H. I. L. — MTI 7. csomó.
