Századok – 1952
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A besztercebányai bányászfelkelés (1525–1526) 364
392 HECKEN AST GUSZTÁV Antonius Inquilinus Joannis Hopp, Egidius Kolb, Michael Dietrich, Beno Maslo cum fratre, Valentinus Lang, Tyrnavszky, Karneffl, Tzokorovszky, Ioannes Lankusth, Hans Halupky, Gregorius Saufresser, duo Holtzappel, duo Kascha, Michael Prawn, Kosschan, Petrus Fulpauch, Michael Pittel, Tzygenpucbl, Iacöbus Iveler, Koczko, Stamber, Hansel Rossdieb, Matis Affinis Andree Presbir, Mathes Soffranko, Hauschka, Turnus, Gabriel de Lybethen, Georgius Radosth, Math is Siegel, Hansel Striberny, Katzenhiren, Schuester apud Hopp, Michael Spaltenkayl, Hans Ochs, Hanns Mayksner, Georgius Schwster, Balthazar Payer!, Andreas Krtzko et Hansel Fyxel« voltak.134 A plébánia megrohanásában és kifosztásában csak negyvenen vettek részt, a bányászok-titkos szövetségének azonban több mint 200 tagja volt. Úgylátszik, hogy az augusztus 3-i felkelést az eddigi mozgalmak tapasztalatainak figyelembevételével kitűnően'előkészítették. Lang István és Pál vájár készítették elő a felkelést Selmecen, Staub János és Lang István pedig felszólították a selmeci bányamunkásokat, hogy egyesüljenek a hodrusi bányászokkal. A selmeci bányamunkások megbízásából Isopus Lénárt kereste .fel a besztercei rézbányákban, az Ürvölgyben" dolgozó bányászokat és felszólította őket, foglalják el Besztercebányán a vártemplomot, szerezzék meg az ottlévő puskákat s akkor a selmeciek egyesülni fognak velük.135 Amint Körmöcbánya város tanácsa Mária királynéhoz intézett levelében beszámol róla, a »neveletlen, vakmerő és lázadó vájárok és bányamunkások«, miután Besztercebánya városát »nyilvánosan kifosztással, megrohanással és felgyújtással fenyegették«, most valóban »néhány háztól eltekintve . . . teljesen felégették és elpusztították.« A besztercebányai bíró és a tanács tagjai »hogy életüket megmentsék, a templomba menekültek és ott tartózkodva kénytelenek voltak a tűzvészt és siralmas kárukat szánalomraméltóan végignézni«. A felkelők tehát valóban a város arzenálját, a vártemplomot vették ostrom alá. Fabarrikádokat emeltek körülötte és fedezékeik mögül puskával és számszeríjjal lövöldözve támadták a bennszorult patríciusokat. Emellett az elkeseredett bányászok állítólag a vízzel hajtott bányaműveket is tönkretették.13 6 A vártemplomba szorult patríciusok azonban valahogy kapcsolatban tudtak maradni a külvilággal s már másnap értesítették a szomszédos városokat. »Fájdalommal tudatjuk veletek, hogy pénteken éjjel a mi itthoni ellenségeink, a vájárok és bányamunkások teljesen felégettek és tönkretettek minket. Életünk is végveszedelemben van és ha meg nem vígasztal bennünket isten, ti és az összes körülfekvő jámbor szomszédság segítséggel, tanáccsal és meg nem ment, akkor végünk van s attól tartunk, rátok kerül a sor« — írták Selmecbányához intézett levelükben.137 A szomszédos városokban Besztercebánya pusztulásának hírére kitört a pánik. Körmöcbánya tanácsa már azzal sürgeti a királynét azonnali beavatkozásra, hogy ha gyorsan meg nem érkezik a segítség, »akkor ők valamennyien elpusztulnak és rögtön utána mi szegények is, mert nagyon is tartunk tőle, hogy nem fognak megelégedni egyedül Besztercebányával, hanem mint elszánt 134 Jurkovich i. m. 423—424. l.,A felkelés vezetői fölött ítélkező személynöki bíróság 1526. augusztus 16-i okleveléből. 136 Besztercebánya lt. 45. fasc. 55. t. 136 OL. Dl. 24.320. A templom körüli barrikádok, puska és számszeríjj használata : Besztercebánya 45. lt. fasc. 55. t. 137 OL. Selmecbánya lt. II. 213.
