Századok – 1949

Benda Kálmán: Martinovics nyílt levele Ferenc császár és királyhoz (1792) 258

290 DARVAS ISTVÁN Ha a legénység egymás között szórakozni akar, énekel. Ilyenkor 10—12 ember körbe áll s egy a középre megy. Ez néhány verssort egyedül énekel, mire a kar átveszi tőle a dalt s folytatja. Akik nálunk a nyelvükön értenek, megfigyelték, hogy ezekben a dalokban a legmagasztosabb gondolatok jutnak a legegyszerűbb szavakkal és formákban kifejezésre s bennük sok emberi méltóság és erő van, amely a harcosokat bátor tettekre tüzeli. Egyes dalaiknak a legnagyobb orosz költők a szerzői, akik jól értenek ahhoz, hogy kell nemzetük fiait lelkesítenil" Június 3. BK. „Ma reggel mentek el az Orosz vitézek tőllünk egész megelégedéssel, minek utána egy néhány versben az ő számokat is sokkal felül haladó nézők sokaságának tapsolása közt, itten lovaglást és gyaloglást, fegyver forgatást és tűz szikráztatást vittenek válna végbe az б táboroknak mezején a várason kívül. A meg elégedésig vólt mind a két félnek maga gyakorlásának próba adása, úgy annyira, hogy áz ő hosszú utazás miatt tsak ki nem fáradott lovaik felül láttattak múlni a mi magunk nyugott lovainkat is. Nem léssz nékik több illy szállások még Olasz Országnak határjai között isi A mi Nagyjaink, mint közép és alsó Rendjeink, a felebaráti szeretettel pontosan megegyező szívességgel viseltettek hozzájuk." Június 3. NC. .. Itt létük alatt úgy a tisztikar, mint a legénység, csendesen, illedelmesen és rendesen viselkedett s ez a két város lakosságában általános megelégedést és nagy tetszést aratott." Pest és Buda elhagyása után már csak egy tudósítást sikerült találnom a seregek dunántúli meneteléséről és pedig a BK. június 28-i számában: ,,Szála Vármegyében, júniusnak 18-dikán, A Pesten és Budán keresztül masírozott Orosz Ármádiának első colonnéja e folyó holnapnak 3-dikán lépett bé megyénkbe, nevezetesen Tapólcza mező várasba s mely Június 10-dikén ment által Stájer Országba. Mind ezen, mind az ez után jött Orosz seregeknek illendőképpen el fogadtatásokra... az illetékesek kirendeltettek... Átvonultak a seregek, megvendégelések közben Tűrje mezővárosban, Szalaegerszegen, Lövőn és Csáktornyán." A Szuvorov—Rehbinder-féle 11.000 főből álló orosz hadsereg hazánkon ekkor való átvonulásának a fentiekben részletesen ismertetett adatai alapján az útvonal az akkori országhatárok figyelembevételével, így alakult: Az ország területére a duklai szoroson át s Alsó-Komárnónál jöttek be, majd Bártfán, Eperjeeen, Kassán, innen a Hernád völgyében leereszkedve, Miskolcon, Egeren, Gyöngyösön, Árokszálláson, majd innen feljebb jőve Hatvanon^ Aszódon és Gödöllőn át értek Pest és Budára. Az ország területére 1799. május 9.-én vagy 10.-én léptek, Pestre pedig május 26.-án értek ahol június 3.-ig tartózkodtak- Ekkor a Dunán a Soroksár alatt vert hadihídjukon átkelve, Tétény, Székesfehérvár, a Balaton északi partja, Tapolca, Tűrje, Zalaegerszeg, Lövő és Csáktornya érintésével június 10.-én hagyták el az országhatárt, hogy azután Pettau, Cilii és Laibachon át Verona és Piaeenza felé siessenek, s ott a Krayféle sereggel egyesüljenek. Természetesen nem követem tovább a csapatok harctéri sorsát s róluk annyit kell talán csak megemlítenem, hogy amikor a szövetség felbomlott, a cári parancsra ők is Svájcból téli szállásukra Augsburg tájékára vonultak. A tavasz beálltával a többi seregrésszel együtt szintén megkezdték végleges hazavonulásukat, de most már Galícián keresztül s így hazánk felett északon haladtak el a határ felé. Hogy azonban milyen őszinte és mély benyomást hagyhattak lelkükbem az előző nyáron Magyarországon töltött hetek, arról meggyőző bizonyságot adott a Magyar Hírmondónak 1799- november 22,-i számában olvasható s Augsburgból vett alábbi híradás: „Tegnap fényes bál volt itten, mellyet az adójáról magyarnak lehet nevezni. Jelen vólt benne Feldmarsáll Szuvarov is. Tele vólt a Szála Orosz Tisztekkel, kivált a Likosirt Huszár Regementbeliekkel. Be-lépvén a Bálba, azt gondoltam, hogy Debretzenbenn vagy Kolozsvárott vagyok. Az Orosz Tisztek mind Magyar köntösben váltak, bajuszoson, lekötött hajjal (tzoflival) és sarkantyús tsizmávál. A sarkantyú-taréjjok oily nagy vólt, mint egy peták. Annál vígabban voltak, mert induláshoz készülvén, a következendő mulatságbeli hijánosságjokat is ki akarták pótolni."