Századok – 1947
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: A Csallóköz településtörténeti vázlata 109
124 MAKK AI LÁSZLÓ A nemzetség XIII. századi birtokai szigetekként ékelődtek be a királyi, vagy királyi adományra visszamenő egyházi és magánbirtokok közé, eredetileg azonban összefüggő egészet kellett hogy alkossanak. Egységük legkorábban a X. század máisodik felében bomolhatott meg, mikor á fejedelem országszerte rátette a kezét a lakatlan területekre, majd a nemzetségek rovására kezdett terjeszkedni. A Csallóközön előbb megpróbálta a lehető legszűkebb határok közé szorítani a Koppány-nemzetséget, köréje telepítve a fejedelmi Megyer és a legkorábban szolgálatába szegődött Keszi törzsből kivált csoportokat, mint az a törzsnévből származó helységnevek fekvéséből kiderül. A törzsneves helységnevek közé eső területet kell ezek szerint a Koppánv-nemzetség X. századi szállásföldje magvának tekinteni. Később, a XI—XII. századok folyamán az uralkodók a nemzetség megmaradt birtokállományából is különböző jogcímeken nagy darabokat szakítottak ki, nem egyet talán úgy, hogy a nemzetség szegényedő tagjai birtokukkal együtt a király védelme alá helyezték magukat. Szent István megyeszervezetének kialakulása kapcsán a komáromi várispán hatáskörébe kerültek a Csallóköz keleti részében fekvő királyi birtokok.8 A falvak egyrésze már mint kialakult település kerülhetett át a Koppánvnemzetségtől a várszervezetbe, másrésze viszont az ispán által vezetett telepítési akció következtében a XI—XII. században létesült. A helynevek általában nem árulják el, hogy az egyes falvak közül melyik régi és melyik ispánsági telepítés, egyedül Szántó esetében bizonyos az ispánsági alapítás, mert foglalkozásncvckkel a királyi uradalmak különleges szolgálatot teljesítő népeinek telepeit szokták jelölni. Egészében az ispánság telepítéseinek kell azonban tartani azokat a komárommegyei falvakat, melyek a Koppánv-nemzetség ősi szállásterületén kívül esnek, hacsak nem voltak korábban is a nemzetség tagjainak ideiglenes tanyái. A helységnévtípusok korai jellege és a. telepek túlnyomó többségének MII. századi okleveles említése egyébként arra mutat, hogv a Csallóköz keleti részében a települési folyamat lényegében már a XII. században lezáródott. Ekkorra a Koppánv-nemzetség tagjai és a királyi várszervezet népei közös munkával ezt a vízjárta őstájat meghódították a kultúrának. A komáromi várral egyidejűen a Csallóköz közvetlen szomszédságában még két királyi megyeközpont létesült, Pozsonv és Győr. A pozsonyi és győri várispánságok telepítő terjeszkedése a Csallóközre is átcsapott s a Csiliz-patak táján kereszteződött a komáromi várnépek előnvomulásával. Ezért találunk ezen a tájon egymás közé ékelve a komáromi, győri és pozsonyi várispánok hatáskörébe tartozó falvakat. A komárommegyei terület szívében például Aranyos hasonló nevű ikerfaluja és Gellér Győrhöz "tartoztak. A Győr körzetébe került Csilizközön Medve 8 Anonymus (15. fej.) Komárom várának építését Ketel fia Alaptolmának tulajdonítja."
