Századok – 1945-1946

Ismertetések - Alföldi András - 253

ISMERTETÉSEK 253 az ú. n. nagyrévi kultúra gyorsabb ütemű fejlődést mutat, mint a dunántúli bronzkor. Az alföldi bronzkor első preiódusát csak szórványosan találjuk meg Budapest területén, inkább a dunántúli ú. n. kisapostagi csoport él sokáig a bronzkor elején. Igen sűrű népességgel kell számolnunk a bronzkor derekán. Végig a Duna teraszain, mindkét oldalon megtaláljuk az urnatemetőket, és csak a véletlennek köszönhető, hogy a telephelyek mindeddig hiányoznak. A bronzkor derekáról feltűnő kevés a zárt lelet, temető: csak nyomokban követhető ez a gazdag fejlődés Budapest őskori emlékei között. A lelelstatiszlika mégis azt mutatja, hogy a főváros környéke, főleg a pesti oldal, sűrűn lakott volt ebben a korban is. A nyugodt kultúrfejlődésben változatosságot hoz a lausitzi kultúra bevándorlása északról. T. e kultúra hordozóit az illírekben látja. Kétségtelen, hogy Budapest környékén egy északról jövő új nép jelenik meg? A legjelentősebb változás a települések kiválasztásában mutatkozik. A folyami teraszok nyílt települései helyett a magaslatokat foglalják el és a telepeket körülsáneolják. A korai vaskor jellegzetes települései a sáncokkal körülvett refugiumok, amelyek gyakran igen nagy területeket foglalnak el a hegyek, magaslatok tetején. А Кг. е. I. évezreddel termékeny kultúrfejlődés köszönt a Kárpátok medencéjére. T. helyesen szakít a Hallstatt-kor elnevezéssel, amely nem illik a magyar régióra, helyette a korai vaskort használja. A kultúrváltozást nem a vas megmunkálásának felfedezése hozta magával, ez a terminus technikus egyelőre csak kisegít bennünket, hanem az indogermán törzsek nagy népcsaládjainak mozgásn. Helyes, hogy az illírségben keressük a népi mozgás egyik indítóját, de ennek történeti átértékelése régiónkban még korai, hiszen abban az irányban, ahonnan a népvándorlás (nyugat, észak) elindult, magában sem kialakultak a népi egységek elválasztására és azok anyagi kultúrájának kiértékelésére vonatkozó vélemények. T. a koravaskori kultúrfejlődést a szkíta betörésig (Кг. e VI. sz. kizárólag az illíreknek tulajdonítja. Eltekintve attól, hogy az illírség vándorlását a dunántúli vaskor regionális beosztásával nem lehet magyarázni, feltétlenül figyelembe kell venni azokat a kullúrelemeket, amelyek a korai vaskor elején Kelettel, a Kaukázus vidékével vannak kapcsolatban. A keleti kullúrelemeket (nemcsak tárgyakról van itt szó) tárgyak kicserélődésével magyarázni nem lehet. A kinmnrinek nevezett leletcsoporl (Gallus S.—Horváth T.: A legrégibb lovasnép Magyarországon. Diss. Pann. II 9, 1939) egyre nagyobb fontosságban bontakozik ki a magyar régióban és egy fontos kultúrfejlődéssel van kapcsolatban, a ló domesztikációjával. A korai vaskor népessége, amely alaprétegében Budapest környékén illír volt, erős uralkodó réteget kapott maga fölé a nyugatról beáramló keltákban. A Budapest környékén előkerült kelta emlékanyagot figyelembevéve egész kultúrfokozatok maradnak ki, ami esetleg nem írható a kutatás hiányainak számlájára, általában hiányos az a kép, amelyet a kelták sokrétű kultúrájáról kapunk. Feltűnik ez az írónak is, aki a korai és középső La Tène hiányát a korai vaskori kultúra továbbélésével magyarázza Hivatkozik az eraviszkusz nép összetételére, amely alaprétegében illír volt és felieszi, hogy koravaskori kultúráját megtartotta. Feltevése nehezen áll meg, mivel a La Téne-kultúra végén egészen kelta mezben jelenik meg az eraviszkusz nép, amely nem helyben fejlődött ki, mint azt később látni fogjuk. * A kizárólag régészeti anyagra támaszkodó korok után Alföldi András egy földrajzi kettősség magyarázatával vezeti be az olvasót egy újabb korba, amelyben a történetírás is megemlékezik már, habár csak közvetve, Budapest környékéről. Budapest történeti fejlődésében két szerepet figyel meg, egy köz- , ponlit. amikor a Kárpátok medencéje politikai egység; volt és egy végvárit, amikor a Duna eme szakaszán ellentétes erők érintkeztek, megbontva a földrajzi egységet. Már a Kr. e. 1. században, tehát jó egy évszázaddal előbb, mint ahogy Salamon a történeti kort kezdi fővárosunk első monográfiájában, távoli események visszhangjait jegyzi fel a klasszikus történetírás erről a vidékről.