Századok – 1945-1946
Ismertetések - Tompa Ferenc 252
2(252 ISMERTETÉSEK azonban az antik kultúra Aquineuma alkotja és a népvándorlási emlékek ezt a városi kultúrát összekötik a magyarsággal. A következő kötetekben sorrakerülnek : a középkori város kifejlődése és a reneszánsz város virágzása, majd a törökkori Buda eddig keyésbbé ismert története, továbbá a XVIII. századi és a reformkori fejlődő Pest-Buda épülése, végül a negyedik kötetben az abszolutizmus után, a három város egyesítése nyomán kialakult egyetlen magyar világváros fejlődése. Ha csak így vázlatosan futunk is végig a monográfia programmján, valóban nagyszabású vállalkozás bontakozik ki elöltünk. Már az első kötet elárulja, hogy a fővárosnak sikerült a történetírók legjavát megnyernie vállalkozásához. Megmutatkozik az is, hogy a monográfia korunk történeti felfogásának hű tükreként, nagy keresztmetszetet ad, s példát a modern helytörténeti monográfia-írásra. Budapest történetének új feldolgozásában, szemben a Salamon-féle monográfiával, a forrásanyag nemcsak megnőtt, hanem olyan résszel bővült, amelyet a korábbi feldolgozás nem vett tekintetbe: t. i. az őskorral. Az elmúlt CO—70 év folyamán a „történelemelőtti" (praehistorikus) kor szerves része lett a történelemnek. Az őskorkulatás módszere nagy átalakuláson ment át. Ma már a régészet a földből előkerült tárgyak elvonatkoztatott tipológiája helyett egyre inkább a tárgyak mögött eddig háttérbeszorult embert látja. S lia ezt a törekvést rendszeresen, az egész régészeti anyagon keresztülvinni nem is lehet, az adatok sokasodása, az etnológiai és néprajzi párhuzamok lényeges segítséget nyújtanak. A közelmúlt évtizedek uralkodó ősrégészeti szemlélete a telcpülés-archaeológia (Siedlungsarchäologie) különös figyelmet szentel a települési viszonyoknak. Szemléletében nagyobb területeket von érdeklődési körébe, hogy visszakövetkeztessen a helyi állápotokra. Az újabb etnológiai irány mellett ez a szemlélet elavultnak tekinthető,, de mégis meggyőz bennünket arról, hogy az őskor a történelembe tartozik és méltán kezdhetjük Budapest történetének tárgyalását ezzel a korábban elhanyagolt korral. Az őskori tárgyalását Tompa Ferenc a csiszolatlan kőkorszakkal kezdi, bár ebből a korból idáig nem találtak leleteket Budapest közvetlen környékén. A fiatalabb kőkor embere nem abban különbözik az őskőkor emberétől, hogy kőeszközeit csiszolja, hanem hogy a gyűjtögető életmódról áttér a termelő életmódra. Így határozza meg T. a különbséget. Ugyancsak aláhúzza, hogy nagyobb emberi közösségeket találunk a családok helyett, hordák, vagy mondhatjuk törzsek keletkeznek, ugyanígy az emberi lakás helyett a település .princípiumát használhatjuk. Az anyagi kultúrában a legnagyobb jelentőségű a kézzel gyúrt és kiszárított, vagy égetett edény. Az első őskori kultúra, amelyet Budapest közelében megtalálunk, az ú. n. szalagdíszes kerámia kultúrája. Világosan kirajzolódik a kultúra iránya: egyik telepét a Duna folyása mentén, Békásmegyeren találjuk meg. A békásmegyeri ásatások, sajnos, biztos rétegrajzot nem szolgáltattak a sok egymásra telepedett kultúrákról, mégis sikerült két lakóházalapot kiásni a fiatalabb kökorszakből. Ha kultúrákra bontjuk szét a békásmegyeri kőkori telep leletanyagát, akkor képviselve látjuk a korai vonaldíszes kerámia darabjain kívül a későbbi vonaldíszes kerámia anyagát is. Ez az első eset, amikor a dunántúli tájegység népiségére itt, Budapest határában, egy alföldi kultúra hatást gyakorol. A fémek használata hozza a nagy kultúrváltozást Európában, a termésréz, arany, ezüst használatát kell mérföldkőnek venni a fémes korszakok kezdeténél. Mivel a termés-réz és mellette a mosott arany a Kárpátok medencéjében sok helyen előfordul és megállapíthatólag sok ebből készült eszköz és ékszer erről a területről indul ki, joggal beszél T. önálló rézkorról. Mindenesetre a fémhasználattal járó technikai tudás igen nagy gazdasági előnyt jelentett néhány népnek s terjeszkedésre nyújtott lehetőséget. Így a harangalakú edények kultúrája Spanyolországból kiindulva egészen a Duna vonaláig tör előre. Ismeretfeinket erről a kultúráról Budapest környékén leginkább a két tököli temetőből meríthetjük. A bronzkori kultúrfejlődés vázolásánál azonnal feltűnik a különbség Budapest környékén a Dunántúl és az Alföld között. T. helyesen figyelmeztet arra. hogy az Alföldön a helyi rézkori kultúrából kifejlődött korabronzkori.
