Századok – 1945-1946

Ismertetések - Palotay Gertrud 241

2(242 ISMERTETÉSEK ban is kórtünete annak a betegségnek, amely a németség katasztrófájához s azon belül az erdélyi szászság pusztulásához vezetett. Ezért G. dolgozata inkább történeti-szociológiai szempontból méltó figyelmünkre, mint abban a tekintetben, hogy előrevitte-e valamelyest a szászok múltjának megismerését. Az erdélyi szászok nemcsak a többi, magyarországi nemzetiségekhez, hanem a királyság más, nyugatdunántúli, déldunántúli és délalföldi, német csoportjaihoz képest is, különleges helyet foglaltak el a magyar társadalomban. A déldunántúli és bácskai, bánsági svábok XVII—XVIII. századi, viszonylag új telepei nem tudtak meggyökerezni annyira, hogy önálló, önmagában rétegződött társadalmat fejleszthettek volna; a vendéglátó magyarság szociális szerkezetéhez igazodtak. Városi polgárság, értelmiségi réteg körükből nem emelkedett ki. A svábság, teljes ègészében, mint a magyarországi parasztság egy része, paraszti fonnák között élt. A nyugati határsáv, a későbbi Burgenland németjei szintén beilleszkedtek a magyar társadalom tagozódásába, de már sokkal egyenletesebben, mint a svábok. Parasztsaguk mellett ugyanis volt saját városi iparos, kereskedő és értelmiségi rétegük. Az erdélyi szászok pedig, korán kapott kiváltságaik folytán, bizonyos politikai függetlenségre is szert tettek. Saját, külön társadalmi és politikai tudatuk volt, amely idők folyamán módosult ugyan, de lényegében mindig távoltartotta őket, kifelé zárt, belülről természetesen tagolt társadalmuk keretei közölt, a vendéglátó állam valamennyi népétől. Elzárkózásuk egészen különleges, a belháza'sságok nyomán mindenekelőtt biológiai következményekkel, azután társadalmi és politikai szemléletük teljes elferdülésével járt együtt. Szekfü Gyula finom elemzése szétválasztotta az évszázados, szász nemzeti öntudat alapformáit (Az erdélyi szász történetírás. Magyarságtudomány. II. [1943] évf. 174. és köv. 1.). Ezeket időben elkülöníteni nagyon nehéz, mert valamennyi valtozatát, legalábbis a humanizmus óta, kisebb-nagyobb mértékben, a XIX.'században teljes kifejlődésre jutott, nagynémet öntudat színezi. A nagynémet tudatforma a hermetikus elzárkózás legjellegzetesebb terméke, amely a nemzeti szocializmus kisugárzásának és a hitleri birodalom megalakulásának hatására az erdélyi szászokat teljesen lesodorta a valóság talajáról. Lélekben, politikai elképzelésekben, igazgatásban visszahelyezte őket a Németbirodalom határai közé. Az önmagát és önmagában is csak a német fajiságot látó szemlélet nein számolt a földrajzi, még kevésbbé a történeti adottságokkal. G. teljesen ennek az egészségleien, irreális szemléletnek hatása alatt írta meg munkáját. De nemcsak szemléletén, hanem előadásmódján is bántóan ütközik ki a nemzeti szocializmus nagynémet frazeológiája. Más nyelven alig visszaadható szavak, kifejezések és mondatok egész áradata tanúskodik G. írói egyéniségének ahistorikus volta mellett. Egy mesterségesen megállapított élethivatás, a német „Eührungsprinzip in diesem Raum" annyira a bűvkörébe vonta a szászságot s benne G.-t, hogy a történeti élet minden jelenségét csak mint a szászoktól kiinduló, rájuk vonatkozó, fejlődésüket előmozdító, vagy hátráltató eseményt tudta felfogni. Erre talán, a sok ferde állítás közül, legjellemzőbb az a mód, ahogyan a szászok Magyarországba települését és önkormányzatuk kialakulását világítja meg. A tudományos kutatások megállapításaival szemben, melyek szerint a XII—XIII. századi Közép- és Kelet-Európa államaiban minden, efféle akció az uralkodó személyes elhatározásán fordult meg, G. az egész folyamatot öntörvényű, szász népi mozgalomnak igyekszik feltüntetni, amelyben kezdettől fogva kimutatható a sajátos, német öntudat és egységre törekvés. De később is, végeztéig valami, immanens, történetformáló erőt tulajdonít a szászságniak. G. úgy látja, hogy a szászok tették az életet európaivá a Kárpátok medencéjében. Pedig — legalábbis a szerző szerint — a tatár, a török, az erdélyi fejedelmek önkénye és nem utolsó sorban a magyar rendek önzése, amely Erdély és Magyarország egyesítésével a szászokat a nagy nemzeti felbuzdulásban élő magyar államba ágyazta bele, számtalan akadályt gördített hatalmas „Erschliessungswerk"-jük és „Aufbauarbeit"-jük útjába. Az erdélyi szászok 1848-ban tiltakoztak Erdély és Magyarország' úniója ellen. „Es wird ewig denkwürdig bleiben -— írja G. —, dass sie dabei die Gültigkeit der Union ausdrücklich von der Zustimmung des Kaisers und dem