Századok – 1944

Beszámolók - ELEKES LAJOS: A románok történeti „élettere” 79

A ROMÄNOK „TÖRTÉNETI ÉLETTERE" 85 Történelmi szemszögből vizsgálván a táj hatásait a román élet alakulására, Uiurescu különösen kiemeli, hogy a román terület két viiag nataran feküdt, bizonyos tekintetben átmenetet alkotott a kettő között. Vanaorló nepek hauiusvenye volt, állandó nyugialansag, bi­zonyia.ansag színtere. Ebből következik, hogy a rtmansag, an.elynek napról-napra megujuló harcot keilett vívnia puszta létenek biztosítá­sára, nem luüott íelenielkedni az euróxjai kultúrfejlcdés nagy magas­lataira. rnábavaló lett volna nagyot akarni, messzire tervezni, ami­kor bármely napon bekövetkezhetett a vég. Innen maradt a román társaualom szellemében máig valami különös, pillanatra beállított, felszínes es könnyelmű vonás, ösztönös idegenscg mindentől, ami hosszabb számítást, előre megfontolt, előkészített cselekvést igé­nyeme. Készletekre térve, a tájnak három elemét említi, mint döntő té­nyezőt a történeti fejlődésben: a Dunát, a Kárpátokat és az erdőt. Az „átmeneti" jelleg mellett elsősorban ezek szabták meg a ron.án élet alakulását. Az erdő hajdan a rtmánlakta terület túlnyomó részét el­borította s veszedelem idején kitűnő menedéket nyújtott; a nép gyak­ran folyamodott ehhez, ha külső vagy belső ellenség pusztította föld­jét, annyira, hogy szólás is támadt róla: „a román az erdő édes­testvére". A Duna Giurescu szerint nen.zeti folyam, minthogy mind­két oldalán, legalábbis a torkolat táján románok élnek, s ezzel kezük­ben tartják Európa egyik legrégibb és legfontosabb közlekedési vona­lának nyitját, ami számottevően megnöveli jelentőségüket a földrész gazdasígi és politikai életében. A Dunavonal mindenkor fontos sze­repet játszott a román nép történetében, annyira, hogy annak egyik­másik korszaka, például a XV. vagy a XIX. század teljességgel a dunai kérdés jegyében zajlott le. A Kárpátok vonala talán még r'on­tosabb, minthogy a hegyvidék a román nép központja, kristályoso­dási magja, a román élet tengelye. Mint a dákokról mondták, a romá­nok is „inl.aerent montibus". begyei ben élvén, nem riadtak vissza a közlekedési nehézségektől, s így a Kárpátck, amelyelmek mindkét ol­dalán megtelepedtek, nem emeltek közéjük válaszfalat. Sőt éppen ellenkezcleg, a hegylánc ,.a román nép polarizáló eleme", s ennek kö­szönhető, hogy na az egységes román élettájat egységesen román nép lakja a Kárpátok innenső és túlsó felén egyaránt. Giurescu elképzelésében tehát a Kárpátok előnyösen hatottak a román fejlődésre. Ezt a tételt azonban a román tudós maga cáfolja meg, fejtegetéseinek következő részében öntudatlan naívsággal ma­gyarázván, hogy a Kárpátok, bármennyire hasznosak jelenlegi álla­potukban, rón án szempontból jobban is elhelyezkedhettek volna. Ha ugyanis nem a román népterület közepén, hanem szélén húzódnának végig s a helyett, hogy kettévágják, körülölelnék azt, akkor bizo­nyára más irányt vett volna a politikai fejlődés is, a románság köny­nyebben egyesülhetett volna, nem kellett volna évszázadokig három különböző állam kereteiben, széttördelve élnie. A Kárpátok szétsza­kították a románságot, erős politikai határvonalat alkotván, amely­nek belső oldalán Magyarország, illetőleg Erdély, külső karimáján pedig a két vajdaság egymástól idegenül, külön egységként fejlődött. Szerzőnk előadása, mint a következőkl en részletesebben is látni fogjuk, számos olyan elemet tartalmaz, amely nem állja ki a tudo­mányos kritika választóvizét, s a józan meggondolásnak, sőt nemrit­kán a puszta tényeknek világosságában gyökeresen helytelennek

Next

/
Oldalképek
Tartalom