Századok – 1944
Ismertetések - Bélay Vilmos: Máramaros megye társadalma és nemzetiségei. Ism.: Makkai László 537
536 NÉPISÉG ÉS TELEPÜLÉSTÖRTÉNET 537 kelet felé, szerinte a moldvai állam megalakulása előtt a magyar határvonal -a Szeret folyónál volt. A magyar település széle és a határvonal azelőtt egybeesett; az utóbbi azonban később visszahúzódott a Kárpátok vonulatára s így a magyarság egy része az államhatárokon kívül maradt. A moldvai magyarság te-hát nem volt eleve külföldi magyarság. A Kárpátokon túlra települők valószínűleg jórészt Fehér megyéből és a Székelyföldről rajzottak ki. E folyamat a XII. század közepén kezdődhetett el és lényegében a jelenkorig tart. E nézetek világos kifejezést nyertek már Elekes Lajos „A román fejlődés alapvetése" •c. tanulmányában. Minthogy E. tanulmánya korábban jelent meg (Századok 1040) és szerző ismeri, sőt többször idézi is, de sohasem a gondolatilag döntő pontokon, hanem csak egyes adatokkal kapcsolatban, az elsőség E.-t illeti meg akkor is, ha szerző szerint „a Kárpátokon kívüli magyarok eredetét és sorsát E. is úgy látja, ahogy a könyvben előadtuk." (399.) Ettől eltekintve M-nek a kérdést más szempontból kezelő, a Kárpátokon túli magyarságot központi tárgyául kitűző és ennek sorsát má'g végigkísérő előadása nem érdemtelen, és nem egy ösztönző gondolatot tartalmaz, melyeknek egyikét, Sücueni megye kérdésének megvilágítását későbbre ígéri is. Komoly értéket jelentenek azok a fejezetei, amelyek a moldvai magyarságnak történellemalatti életét, vegetálását tárgyalják, azután azok, amelyek a moldvai magyarság és a székelyföldi kivándorlás köztj összefüggéseket értetik meg, ezek nagy és szétszórt irodalom legértékesebb anyagát sűrítik össze és teszik közkinccsé. „Hogyan gondolkoztunk a Kárpátokon kívüli magyarokról s mit tettünk érettük" c. fejezete a magyar nacionalizmus fejlődésére is tanulságos fényt vet. A Kárpátokon kívüli magyarság kérdését M. a „népiségtudományi" módszer segítségével látja megoldhatónak, bár ezt a módszert csak részben alkalmazza. Megállapítható, hogy a nagyszámú moldvai magyar hely- és személynév már eddig is sok túlzó és illuzionista nézetre adott indítást (ezektől D. és főként S. sem mentesek), de az eddigi kísérletezők nyelvészeti felkészületlensége miatt a kérdést — mindhárom ismertetett mű szerzőjének előadása, névjegyzékei és térképei ellenére is •— a megoldatlan és elvégzendő feladatok közé kell sorolnunk. M. egyébként az első, aki a Kárpátokon kívüli magyarság múltját és jelenét a teljes irodalom adatai alapján mutatja be, s ez legfőbb érdeme. Bőbeszédűsége és -egyenetlenségei ellenére is az eddigieknél sokkal hívebb és összefüggőbb képet nyújt idegenbe szakadt testvéreinkről. D. érdemei inkább néprajziak és népművészetiek, ezekkel tehát itt nem foglalkozunk. S. érdemeiről, sajnos, nem lehet szó. Naivan lelkesedő, dilettáns, eredetiség nélküli, ellenőrizhetetlen, egyszóval tudománytalan. Csak csodálnunk lehet, hogy a pécsi egyetem kisebbségi intézete művét kiadásra méltatta. Mind D., mind M. könyvei jól fe'l vannak szerelve név. és tárgymutatóval, képjegyzékkel; S. még tartalommutatót sem nyújt. Mindhárom mű közli a kérdés bibliográfiáját, S. 46, D. 189, M. 242 művet lastromoz. Utóbbi nagyrészében „bibliographie raisonnée", itt-ott hosszasabb ismertetésekkel és tanulmányszerü kitérésekkel, ami terjedelmessé teszi (332—399.) ezt a könyv legértékesebb fejezetét kitevő részt. A művek időrendi összeállítása könnyű áttekintést nyújt a kérdés vizsgálatának fejlődéséről. A moldvai és általában a Kárpátokon túli magyarság tényszerű, szigorúan tudományos módszerrel megírt története az ismertetett munkák után sem tekinthető még véglegesen megoldott feliadatnak. j TÓTH ZOTTÁN BÉLAY VILMOS: MÁRAMAROS MEGYE TÁRSADALMA ÉS NEMZETISÉGEI. A MEGYE BETELEPÜLÉSÉTŐL A XVIII. SZÁZAD ELEJÉIG. Budapest 1943, Sylvester-ny. VI + 226 1. 1 térk. 8°. — (Település- és népiségtörténeti értekezések 7.) Az alapos és komoly disszertáció a kialakult magyar településtörténeti módszer alkalmazásával készült, következőleg a fősúlyt a betelepülés mozzanatainak részletes tárgyalására és a nemzetiségi kép megrajzolására fekteti; *'zért foglalja le a terjedelem tekintélyes részét a XlV—XV. század történelme.
