Századok – 1942
Történeti irodalom - Someşan; Laurian: Le passé de la Transylvanie et le facteur géographique. Ism.: Elekes Lajos. 331
332 TÖRTÉNETI IRODALOM 332-egyetem körül, erdélyi problémák kutatása s főleg az Erdéllyel kapcsolatos magyar nézetek visszautasítása céljából tömörült szakemberek vizsgálódásainak eredményeit. E szakemberek legfőbb törekvése tudvalevőleg az volt, hogy Erdélyt a román életegység szerves részeként tüntessék fel. Történetéből kiemelték mindazokat a szálakat, amelyek a vajdaságokhoz fűzték, sokszorosan felnagyítva ábrázolták benne a román elemek szerepét, s viszont elhallgatták vagy jelentéktelennek igyekeztek feltüntetni azt, ami, felfogásuktól eltérően, a magyarság történeti szerepének fontosságára vallott. Földrajzát — az eddig elfogadott módoktól elütően, s magyar szemnek különösen szokatlanul — úgy ábrázolták, mintha Erdély nem a Kárpát-medence, hanem a román terület tartozéka volna s gazdaságilag, népélettanilag szerves egészet alkotna a körülötte fekvő síkságokkal. S. cikke ezt a két törekvést próbálja egyesíteni: Erdély történetében a földrajzi viszonyok hatásait keresi, hogy végül mindenestől a román életegység tartozékának nyilváníthassa. Tanulmánya három részre oszlik. Az első általános bevezetés Erdély s a környező tájak földrajzi viszonyaiba, a második e viszonyok hatása a politikai fejlődésre, a harmadik ugyanaz gazdasági vonatkozásban. Noha egyik-másik állításának hallatlan felszínessége, naívsága vagy tudatos rosszhiszeműsége felmentene a tudományos elbírálás kötelezettsége alól, politikai célzatai pedig a mostani viszonyok közt sokban időszerűtlennek látszhatnak, magyar szempontból mégis hasznos lesz megismerni; nemcsak mint egy letűnt kor tudományos mezbe bujtatott politikai törekvéseinek emlékét, hanem elsősorban mint egy, a román köztudátba, tudományos és politikai gondolkozásba mélyen beidegződött élettéreszme tanújelét. E szerint az erdélyi Kárpátok s a körülöttük elterülő dombos vidékek, illetőleg síkságok közt keleten a Dny észterig, délen az Aldunáig, s nyugaton a Tiszáig (!) szerves összefüggés van; e táj története során mindenkor népi és politikai egységet alkotott, s a környező egyéb tájaktól, az orosz és a magyar síkságtól, a Kárpátok középső vonulatától s a Balkántól élesen elüt. S. is ebből a megállapításból indul ki. Elképzelésében — egy nemcsak Romániában, hanem nyugaton is meglehetősen elterjedt gondolattal — az erdélyi Kárpátok a bástya szerepét játsszák, a környező síkságok pedig e bástya előteréül szolgálnak. Ez az „erődrendszer" tartotta fenn a románságot évszázadok viharaiban; ezen kívül román néptalaj nincs, és ha volt, elsorvadt. A román életteret — szerinte — könnyű elhatárolni; keleten a Dnyeszter orográfiai, hidrográfiai, klímabeli és népi határ (ennek bizonyítására felsorolja, hogy keletebbre szembeszökőbb a táblajelleg, nyugatabbra változatosabb a térszín; keleten szélsőségesebb az időjárás, a tél hosszabb, szárazabb steppe uralkodik s ezen későn kezdődött el a település), délen az Alduna ugyanúgy (a Kárpátok és a Balkán rendszerét elválasztó tektonikus vonalon folyik, azok közt pedig szembeszökő különbség van: a kárpáti „erőd" szerves egység, a Balkán összefüggéstelen, széttördelt kis tájcsoportokból áll). A magyar Alföld felé a Tisza ártere a válaszvonal, ettől
