Századok – 1942
Tárca - Händel Béla: Volt-e párhuzam az angol és a magyar alkotmány fejlődése között a középkorban? 123
tárca kosok ugyanis „capitulum generale"-ikat majdnem minden évben más-más országban tartották meg, s így felfogása szerint e nagykáptalanokon szerezhettek tudomást az egyes országokban lejátszódó eseményekről a mindenfelől összesereglő szerzetesek (131. 1.). Különös jelentőséget tulajdonít ezek alapján annak, hogy a nagykáptalant 1254-ben és 1273-ban Magyarországon tartották (132 — 133. 1.). Az 1254. év húsvétjára hívták össze Angliában az országgyűlést, „amelybe az egyes megyék két-két nemes embert voltak kötelesek küldeni. A Budára gyülekező angol domonkosok erről a nagyjelentőségű újításról. . . többet is tudhattak" (132. 1.). Szerinte IV. Béla 1267-ben valószínűleg „angol példaadás után indult, amikor . . . elrendeli . . „ hogv a megyék 2—3 nemest küldjenek országos gyűlésre" (133. 1.). Ezt azonban maga is „nagyon ingatag alapon nyugvó konkluzió"-nak nevezi. Herzog József a „Turul" 1940-i évf.-ban megjelent cikkében, amelyben Skóciai Margit származásával foglalkozott, illetve Fest e kérdésről irott dolgozatának eredményeit cáfolta meg, rámutatott arra, hogy Fest nemcsak helytelenül értelmezte a forrásokat, hanem történelmi tévedések áldozata is lett. Ugyanezeket a hibákat követi el most is. Alapvető történelmi tévedése abban áll, hogy minden intézményt, mely némi analógiát mutat valamely nyugati állam kialakuló, fejlődésben lévő intézményével, csak úgy tud felfogni, mint amely ez utóbbinak hatása alatt jött létre. Például, amikor egymás mellé állítja IV. Béla 1267. évi decretumának 8. cikkét és a Westminsterbe 1254-ben összehívott angol királyi tanácsot, ahova megyénként néhány lovagnak is el kellett jönnie, akkor az 1267. évi decretumot, amely szerint ezentúl vármegyénként két-három nemes köteles megjelenni a fehérvári törvénynapokon, csak úgy tudja magyarázni, mint az angol példa utánzását. Ugyanígy a Kun László idejében felbukkanó „parlamentum publicum" kifejezésében is angol hatást vél felfedezni. Az a kérdés, hogy az alkotmány milyen tényezők hatása alatt jön létre és változtatja alakját, egyáltalában nem foglalkoztatja. Ma pedig már szinte közhelyként hangzik az a megállapítás, hogv minden alkotmány kora gazdasági, társadalmi viszonyainak a függvénye. A XIII. században kezdődik nálunk a királyi Patrimonium széthullása és az oligarchikus nagybirtokok kialakulása. Ezzel párhuzamosan halad a királyi serviensek törekvése, hogy szokás útján szerzett jogaikat kifejezetten elismertessék a királlyal. Ha ezt a nálunk kialakuló új gazdasági-társadalmi rendet, illetve ezeket az új birtokviszonyokat nem is önti szilárdan meghatározott formába a hűbériség olyan rendje, amilyen Angliában kialakult, a gazdasági-társadalmi alapok nálunk is kezdenek hasonlítani az angol viszonyokhoz. Természetes tehát, hogy az alkotmány terén is hasonló törekvések fognak mutatkozni, mert e fejlődési fokon minden társadalom, vagy annak legalább is egy rétege, igyekezni fog befolyást biztosítani a maga számára az ország ügyeinek intézésében. Ezt Fest nem figyeli meg; azt sem, hogy az a társadalmi rend, melyhez a magyarországi a XIII. században
