Századok – 1941

Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 140

A MAGYARSÁG- VALLÁSOS ÉLETE A JAGELLÓK KORÁBAN 177 Az adományok, amelyekben az egyes ispotályok részesülnek, rendkívül változatosak. A szegény özvegy pár fillérje, használt ruhája s a gazdag főúr vagyont érő adománya között színes és sokrétű az átmenet. Az adományozók sorában ott vannak király és főurak, nemesek és jobbágyok, papok és városi polgárok egyaránt. II. Lajos 22 jobbágytelket és 2 malmot ad 1524-ben a besztercebányai Szent Erzsébet-kórháznak.1 Buzlai Mózes főudvarmester Gergellakán lévő birtokait adja 1505-ben a Szűz Máriáról elnevezett eperjesi ispotály szegényeinek. Thurzó György a lőcsei Szentlélek-ispotálynak ad 500 forintot 1523-ban.2 Ugyanebben az évben adja Henckel János kassai plébános Lőcse városának iglói malmát, azzal a feltétellel, hogy a malmot a város 50 évig jókarban tartani és ez idő alatt évente 25 fr.-t adni köteles. A pénzt az egyik Esztendőben az ispotály és a bélpoklos kórház szegényei, valamint azon bukott lányok között kell megosztani, akik új életet akarnak kezdeni, a másik esztendőben pedig a városban megtelepedni akaró idegen kézművesek kapják. Az 50 év elteltével a város tetszése szerint cselekedhet a malommal. Lőcse városa azonban már két év múlva kénytelen eladni a malmot Igló városának. A malomért kapott 450 fr.-t Henckel a kézművesek, a parasztok és a szegények között osztatja ki. A Szentlélekispotály szegényeire 150 fr. jutott, miből a szegények minden héten 75 dénárt kaptak, amíg tartott az összeg.® A Mindenszentek tiszteletére szentelt miskolci ispotály földet és szőlőt kap 1507-ben Szirmay Mihálytól és csabai Horváth Györgytől. A kolozsvári Szent Erzsébet-ispotály pedig egy házat a gyermektelen s özvegy Kantusch Mihály -nétól, aki ezzel teljesíti azt a fogadalmat, amelyet még férjével együtt tett.4 Változatos az a kép, amit a soproni Szent Erzsébetispotály részére tett adományok alapján nyerünk. Legtöbben pénzt hagyományoznak az ispotály, illetve az ottani templom céljaira s a szegények eltartására. A legkisebb pénzhagyomány fél tallér, a legnagyobb pedig 5 forint. Ennyit ad 1492-ben Gisshüblerné is, aki megszabja azt is, hogy az összegből egy forintot kapjon a pap misemondásért, 1 Demkó : A magyar orvosi rend tört. 158. 1. — Rupp i. m. 1/2. 655. 1. 2 Wagner : Diplomatarium Sarosiense, 242—44. 1. — Wagner : Analeeta, II. 12—14. 1. — Rupp i. m. II. 219. 1. 3 Wagner : Analeeta, II. 145. 1. 4 Szendrei : Miskolc, III. 145—47. 1. —- 1496-ban. Jakab : Oklevéltár, 307—8. 1. Századok 1941, IV—VI. 12