Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

DÁKOK ÉS BÓMAIAK ERDÉLYBEN" 163 római uralom alatt, mert a Bánság és az oláh síkság császárkori történetét félreértették. Legyen szabad erre nézve mégegyszer összefoglalni azt, amit máshol bővebben kifejtettem.1 Már régen felismerték, hogy az Olt, Duna és Szeret folyók, valamint az Erdélyi Kárpátok déli vonulata által közrefogott termékeny síkság nem tartozott a római Dáciához. A. v. Domaszewski bizonyította be, hogy az alsómoesiai helytartó felügyelete alá tartozott ez a terület, laza függésben Rómától, mint a dunamenti erődvonal katonai ellenőrzés alatt álló előterepe a barbárok földjén. Ezzel szemben Patsch azt a véleményt kockáztatta meg legújabban, hogy ezt a földszalagot Dácia meghódítása alkalmával szintén teljesen bekebelezték a birodalomba. Ez ellen szól azonban, hogy itt nem kerültek elő római városok romjai, de még feliratok sem s hogy nincs itt nyoma római téglaépítkezésnek, kivéve az Olt-vonal védelmére szolgáló erődöket, a dunai limes előretolt balparti hídfőállásait és a Dácia felé átmenő utak és víziutak őrállomásait, mint amilyen még a szeretmenti Piroboridava is. De különben sem nehéz kimutatni, hogy a nagy oláh síkság nem tartozott a birodalomhoz. A vectigal Illyrici vámállomásai például kihagyják e síkságot és a Duna meg az Olt mentén futnak végig körülötte. Még tisztábban szemlélteti e tényállást az alsómoesiai sereg hadrendje. A szóban forgó terület nyugati részén tudniillik erős várrendszer húzódott az Olt mellett a Kárpátokig, melyet később még egy második párhuzamos erődsorral erősítettek meg (valamivel keletebbre). Délen három légió állott nagyszámú segédcsapattal a Duna déli partján az Olttól a torkolatig, a fontosabb átkelőhelyeken balparti hídfőkkel is biztosítva arcvonalát. Végül pedig északon a Kárpátok szorosait völgy elzáró erősségek és táborok védték, mint a dáciai határokat másutt is mindenfelé. Vájjon őrizték volna-e az oláh síkságot ily óriási katonai készültséggel, ha nem lett volna erre igazán szükség? Bizonyára nem. Annál inkább sem, mert hiszen, ha a leírt katonai kordont háromfelől nélkülözhették volna, akkor egyszerűen a Szeret vonalára tehették volna át a határt s ezzel az egész moesiai dunai front az Öltig, valamint az oltmenti limes és a déli Kárpátok határőrző csapatai legnagyobb részükben feleslegessé váltak volna ! Ha mégis fenntartották az oláh alföldet övező 1 V. ö. „Die Roxolanen in der Walachei" с. előadásomat a berlini nemzetközi archaeológiai kongresszus sajtó alatt levő kiadványában. 10*