Századok – 1940
Történeti irodalom - Graf; Benno: Die Kulturlandschaft des Burzenlandes. Ism.: Koch Vilmos 99
100 TÖRTÉNETI IRODALOM A földrajzi jellemzés után vázolja a jelenlegi népesség -viszonyokat, a nemzetiségi tagozódást és a társadalmi rétegződést. Forrásul az 1920. évi népszámlálás adatai szolgáltak. A gazdasági élet és a település megvilágítására is szentel egy-egy fejezetet. A könyv harmadik része tárgyalja Historische Geographie címmel a Barcaság népiségtörténetét. G. a következőképen látja a betelepülés menetét : a német lovagrend betelepítése előtt lakatlan, illetőleg igen gyéren lakott erdőség borította a Barcaság területét. Reméljük, sajtóhibán alapszik az az állítása, hogy a rómaiak 100 évvel Kr. előtt (!) foglalták el a dákoktól Erdélyt (56. 1.). A lakosság, ha egyáltalán volt, germánnal, szlávval kevert romanizált dák maradvány lehetett. A Barcaság a kúnok és besenyők átvonulási területe ; ellenükben kapott ott birtokot a német lovagrend. Megkezdődött a betelepülés a lovagok birtokaira más németekkel benépesült vidékek (Szepes, Naszód) mintájára. A határvédelem mellett a környező lakosságnak is példát adtak magasabbfokú kultúrájukkal (61.1.). A magyar király fel akarta használni a lovagrendet, hogy hatalmát a Dunáig kiterjessze, de a német erőkifejtést fékezni igyekezett (uo.). Tizennégy év után bekövetkezik a német lovagok elűzése, de ittmaradnak a lovagok által letelepített német parasztok. Ezek valószínűleg a Ruhr-vidékről kerültek ide, de nagy számmal jöttek Erdély különböző részeiből is, akiket a kiváltságos helyzet csábított előbbi lakóhelyük elhagyására és a magyar nemesség igájának levetésére (uo.). Az első telepek : Földvár, Szentpéter, Hermány és Prázsmár 1240-ben tűnnek fel. Még ugyanebben a században említik először Brassót. Eredetét még nem tisztázták. G. Treiber mérnöknek a város alaprajzából leszűrt következtetését fogadja el, hogy t. i. az Óváros és a Belváros egyidős : XIII. századi. Szerinte magyarok a német letelepülés előtt is élhettek kisebb számban a négy csángófaluban, de csak 1456-ban lett magyar többségű a „négyfalu". Benkő József Milkoviájában (II. 268. 1.) közöl egy oklevelet — állítólag egy XVIII. századbeli másolatról —, melyben V. László utasítja a székely ispánokat a csángófalvak lefoglalt decimáinak visszaszolgáltatása tárgyában. Az oklevél megemlíti, hogy „villás Szent Mihály (Csernátfalu), Nagy-falu (Hosszúfalu), Turkester (Türkös) et Batsfalu quidam Valachi Schismatici inhabitassent, tarnen postea, pulsis eisdem Valachis, ipsae Villae ad mánus Christianorum devenissent". (Lásd még : Székely Oklevéltár I : CXLIII. Katona : Hist. crit. XIII. 1052. 1.) Ez oklevél alapján állítja G., hogy a csángók csak a XV. században költöztek ide (77. 1.). Tudva, hogy éppen az erdélyi oklevelek eredetiségében joggal kételkedhetünk, hiszen a különben érdemes Kemény József gróf, de Benkő is adatok híján maga gyártott okleveleket, ilyen fontos kérdésben egy oklevél állításait nem fogadhatjuk el feltétlen hitelűnek. Tudtunkkal Benkő közli először a szóbanforgó okmányt 1781-ben (Milkovia i. h.), a Székely Oklevéltár és Katona tőle veszi át. Hogy az elűzött oláhok helyébe keresztyéneket telepítenek, nem bizonyítja azt, hogy az oláhság-
