Századok – 1939

Szemle - Vértesy Miklós ld. Gyömrei Sándor 127

SZEMLE 127 majd. Sch. állítja pl., hogy Ausztriának csak gazdasági érdekei voltak a Balkánon, de maga is szól olyan helyzetről, amelyben Bosznia-Hercegovinán túlterjedő annexió helyes vagy elképzelhető lett volna ; ezenfölül megfeledkezni látszik arról, hogy a karlovici béke 13. pontja szerint I. Leopoldnak és utódainak bizonyos jogai voltak a törökországi katolikusok ügyeiben s a Monarchia tényleg támogatta is az albán katolikus papságot. Török Pál. Gyömrei Sándor és Vértesy Miklós : Baross Gábor. Budapest, 1937. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kiadása. 8° 184 1. — A mult század utolsó negyedének nagy politikai és közgazdasági harcosairól, elméleti és gyakorlati vezetőiről kétségtelenül gazdag irodalom áll, rendelkezésünkre, de nincs egyetlen olyan történelmi feldolgozás sem, mely az adatok emberileg teljes és elfogulatlan kiaknázása alapján tárná elénk az egyéniség minden irányú tevékenységét. Éppen ezért minden tudományos módszerekre építő és politikai jelszavaktól mentes kezdeményezést örömmel kell üdvözölnünk. S mindenekelőtt elismerés illeti a Kereskedelmi és Iparkamara elnökségét azért az elhatározásáért, hogy az utolsó hetven esztendő gazdaság- és pénzügypolitikusainak életrajzát megíratja s ezen keresztül teszi lehetővé ennek a forrongó, eszméktől és kísérletezésektől túlfűtött korszaknak a megismerését. Ennek a szándéknak első gyümölcse Baross Gábor életrajza. A szerzők neve nem ismeretlen s eddigi munkásságuk biztosítéka az adatok lelkiismeretes feltárásának és értékesítésének. Baross egyéniségének megrajzolása nem volt könnyű feladat; nem azért, mert a könyvtárak és levéltárak tömegével őrzik a reá vonatkozó iratokat, hanem, mert lelki zártságában alapjában véve kiismerhetetlen, sokrétű egyéniség. Lelkének egyik legfőbb rúgója az ambíció, de annak olyan társulásai is jelentkeznek, melyek már sokszor elfogulttá teszik az ellenfelekkel vagy jóbarátokkal szemben s mindenkor előtérbe nyomják a maga egyéniségét. De Baross ambíciója egybefonódott a nemzetnek azzal az érdekével, hogy tehetséges, tanult emberfők álljanak az élén, s így nem tevékenységének lelki rúgói, hanem maguk az eredmények a fontosak. Munkásságának, gazdaság- és társadalom-, közlekedés és iparpolitikájának felvázolása során mindenkor az ember és alkotása egységében tárják elénk a szellem értékét. De mert az egyéniség rajza volt a feladatuk, természetesen sok részlet, kisebb-nagyobb probléma kimaradt munkájukból. így teljesen figyelmen kívül hagyták Baross érdeklődését a közigazgatás kérdései iránt. Pedig maga is résztvett azon a közigazgatási ankéton, melyet 1880-ban Tisza Kálmán hívott össze, ott kifejtette az államosításra vonatkozó elveit és azokat mint belügyminiszter részben értékesítette is. Erősen elnagyolt továbbá a közlekedéspolitika rajza ; ebben a fejezetben valójában.csak a legfontosabb jelenségeket mutatták be szerzők s igen sok részletkérdést elhanyagoltak, amelyek ha nem is Barossra, de a kor magyar közlekedésügyére nagyon jellemzőek. Ε téren voltaképen csak kiszélesítik Szabó Jenő könyvének a kereteit, természetesen Szabó felfogásával éppen ellentétes megoldás- és értékelésrcndszerben. Ezzel szemben nagyon találóak azok a mondatok, melyek az államosítás kérdéseit igyekeznek megvilágítani. És ha a felsorolt adatok ellene is mondanak annak a megállapításuknak, hogy az államosítás Baross nevéhez fűződik, az mindenesetre helytálló, hogy a köztudatba Baross vitte, oltotta bele az államosítás szükségességét. Különös tapintattal válogatták ki a szerzők a zónatarifára vonatkozó külföldi irodalmat, egyáltalában a vonatkozó irodalom értékesítésénél mindenkor ki