Századok – 1938

Értekezések - FÜGEDI ERICH: Nyitra megye betelepülése. (Térképpel) - 273

Nyitra megye betelepülése. I. közlemeny. Nyitra vármegye történetével magyar részről utoljára a századfordulón Dedek-Crescens Lajos foglalkozott. Ő írta meg a megye Monográfiájában a történeti részt, amelyben felhasználta Tagányi Károly jegyzeteit. Maga Tagányi sok anyagot gyűjtött a megye történetéhez, de néhány cikken kívül — a magyar helytörténetírás nagy kárára — semmi sem jelent meg belőle. Természetesen már előzőleg is sokan érdeklődtek a megye története iránt. Gondoljunk csak a püspökség megalapítására, ezzel már a magyar história-írás megindítói is törődtek. Míg a hivatalos történetírás az érdekességeket kereste, a helyi érdeklődést egyes területek és intézmények foglalkoztatják. Történészeink azonban leginkább csak a honfoglalás idejétől kezdve foglalkoztak a megye történetével, a régibb korok és az átmenet kutatását ellenben átengedték a külföldnek. Ez a hallgatólagos megegyezés a világháború és az azt követő államfordulat után megszűnt. A cseh történetírás fejlett kutatási technikával, de politikai elfogultsággal és magyar történeti iskolázottság nélkül igyekezett új eredményekre jutni. Elég, ha Chaloupecky nevét említjük. A szlovák történeti tudomány még kevés képzett történészt tud felmutatni s ezek sem végeztek kimerítőbb kutatást Nyitra múltjára vonatkozólag. Valószínű azonban, hogy a jövőben megkapjuk szlovák oldalról is a kérdés tudományos feldolgozását.1 Ez az irodalom eddig kevés gondot fordított a településre, pedig nélküle a megye történetét feldolgozni majdnem lehetetlen. Egyedül Ethey Gyula próbálta meg kisebb területen a település rögzítését. Dolgozatom célja az volt, hogy függetlenül az irodalomtól a megye magyar településének folyamatát tisztázzam. így az irodalom kiaknázása helyett első helyen a levéltári adatgyűjtés állott. Igaz, hogy ez nem egészen teljes. Hiányzik belőle a gr. Erdődy-család galgóci és a gr. Hunyady-család kéthelyi levéltárának anyaga. Sajnos, ezeket és még néhány a mai Magyarország határán kívül 1 Félreértések elkerülése végett : az 1919-ig terjedő időre a „tót", onnan a „szlovák" elnevezést használom, amit ÍÍ'A államfordulat, ill. a most már öntudatosodott „tót" népnek a „tót" névvel szemben táplált antipátiája tesz indokolttá. Századok 1938, VII—VIII. 18