Századok – 1936

Szemle - Lux Gyula: Dobsina településének és birtoklásának története. Ism.: Ila Bálint. 221 - Lux Julius: Siedlungsgeschichte und Rechtsverhältnisse der Stadt Dobschau-Dobsina. Ism.: Ila Bálint. 221

SZEMLE. 221 Némely egyetemen, pl. a lipcsein már így dolgoznak együtt történészek és nyolvészek. Sch. munkája ugyan még nem ilyen együttműködés eredménye, de a történeti kutatások eredményeit mindenütt felhasználja. Minket könyvének az a része érdekel közelebbről, amely a felvidéki német telepek nyelvével és településtörténetével foglalkozik. Itt persze nem használja fel a magyarnyelvű történeti irodalmat, mert amit ismer is, azt csak közvetve értékesíti. így pl. nem ismeri Fekete Nagy Antalnak ,,A Szepesség területi és társadalmi kialakulása" című művét, amely a szepesi német telepek keletkezését sok tekintetben egészen új megvilágításba helyezi és némely esetben más megállapításra jut, mint Sch. A munka részletes ismertetése nem tartozik ide, eredményei közül csak a következőket •emeljük ki. A Körmöcbánya—Németpróna-vidéki németségről megállapítja, hogy nyelvük részben sziléziai, részben bajor eredetű. A sziléziai csoport valószínűleg a Dunajec-vidéki galíciai német telepeseknek, a bajor csoport pedig az alsóausztriaiaknak, stájeroknak rokona. A szepesi németek eredetével eddig Gréb Gyula foglalkozott sokat ; az ő megállapításait egészíti ki és helyesbíti a szerző s kimutatja, hogy az északszepesiek és a beszterce-vidéki erdélyi szászok között van kapcsolat. Ez utóbbiak vándorútjuk során a lipcsei medencében és Sziléziában is megállapodtak. Bebizonyosodik az is, hogy az északszepesiek egyik állomása a Saale keleti partvidéke volt, s hogy a délszepesiek, az ú. n. Griindlerek és a dobsinaiak részben bajorok, részben északszepesiek. Egészen új megvilágításba kerül továbbá a flandriaiak (flandrenses) kérdése is, amellyel a történettudomány eddig nem tudott mit kezdeni. Az erdélyi szászokról pedig kiderül, hogy azok középfrankok. A könyv használhatóságát nagyban emelik a térképvázlatok, amelyek az egyes népcsoportok hazáját és vándorlási irányát mutatják. Lux Gyula, Lux Gyula : Dobsina településének és birtoklásának története-Budapest, 1934. 4°. 11 1. (Kny. a Turul 1934. • évf.-ból.) — ü. az: Siedlungsgeschichte und Rechtsverhältnisse der Stadt Dobschau-Dobsina. (S. A. aus : Ungarische Jahrbücher, Bd. XV. 1934. 8°. 371.) — U. az : Dobsina város népességi statisztikája. (Kny. a Magyar Stat. Szemle 1935. évf. 12. számából.) Budapest, 4°. 1055— 1079.1. L. szorgalmas munkáiban arra vállalkozik, hogy szülőföldjének, Dobsinának történetét a fennmaradt írásos emlékek segítségével kritikai alapon megvilágítsa. Mindenekelőtt sorraveszi a vonatkozó régebbi munkákat, ezek megállapításait kritizálja és helyesbíti. így azzal a legsúlyosabb és a köztudatba is átment, hibás olvasáson alapuló tévedéssel szemben, hogy Dobsina már 1243-ban helység volt, leszögezi, hogy megalapítása csak 1326-ban történt, amint azt a reánk maradt alapítólevél igazolja. Ugyanígy — kissé hosszadalmasan — tisztázza a soltész személyét, valamint egyéb történeti tényeket is. Az adatok elégtelensége miatt, sajnos, kénytelen kimondani, hogy a város eredetéről és megtelepüléséről valójában semmi bizonyosat nem tudunk. Megmaradt ugyan a soltészlevél 1326-os kelettel, de, amint egy 1334-es oklevél bizonyítja, Radislaus fia Miklós soltész ebben az évben megszökött, az oklevél szerint azért, mert a vállalt feltételek szerint nem akarta a telepítést végezni, tehát valószínűleg nem is tért vissza Dobsinára. Mégis az a körülmény, hogy másik soltészlevél nem ismeretes, arra mutat, hogy az irtás ezen kiváltságlevél alapján folyt tovább és így ezt az évet kell a város alapítási évének tartanunk. Szerzőnk azonban, éppen a soltészlevél alapján, azt állítja, hogy Dobsinán már 1326 előtt is voltak telepesek, szét-