Századok – 1935
Szemle - Rothacker; Erich: Geschichtsphilosophie. Ism.: Dékány István 499
SZEMLE. 499 Hetilap, 72. (1928.) évf., 7—8. sz. ; 196., illetőleg 226. skk. 1.) Sch. munkája tehát, melyben a Fejér megye levéltárában fennmaradt boszorkányperek iratait publikálja, nem tekinthető csupán helyi érdekkel bíró vállalkozásnak, annál kevésbbé, minthogy Komáromy idézett oklevéltára az ország nyugati vidékeiről általában csak szórványos adatokat, Fejér megyéből pedig egyetlen pert sem közöl. Sch. könyve öt pert s egy levátáig nem jutott boszorkány vádat tartalmaz az 1696—1746. közötti időből, az iratanyag hiányossága által megengedett terjedelemben. A gondosan szerkesztett, csinos kiállítású könyvecskét bizonyára mindenki, akit a tárgy érdekel, szívesen fogja fogadni és forgatni. Varga Endre. Rotliaoker, Erich : Geschichtsphilosophie. (Handbuch der Philosophie.) München und Berlin. 1934. Verlag von R. Oldenbomg. 8°. 156 1. A német történetfilozófiában ma fokozott mértékben van meg az az áramlat, mely az újkantiánus időket jellemezte : nem arról filozofálnak, ami a tárgyra tartozik, — tehát esetünkben nem a történetről, a fejlődésről, — hanem arról, aki a fejlődést felfogja, a kutatóról. Nem az objektum érdekes, hanem a szubjektum. Ezt a szubjektiváló történetfilozófiát nem érdekli, hogy mik a fejlődés tényezői ; hogy minő az okság a történelemben, mennyiben lehet uralkodó célratartásról, teleológiáról beszólni, mik a történet eredeti aktív alanyai stb., hanem az érdekli a mai német történetfilozófust, hogy milyen legyen mindezeknek a felfogása. Itt állandó intelmek hangzanak el a kutató számára s ezek hasznosak is volnának, ha nem lennének szerfölött általánosak, mintegy módszertani sztratoszférarégióban mozgók. Amit itt R. csinál, az — ha nem is szokatlan — nem való egy oly nagy kollektív vállalathoz, mint a „Handbuch". Spann is megtette s mások is. Túlságosan egyéni álláspontokat fejez ki. Az egész eddigi irodalom pedig, mintha nem is léteznék ! Hogy mi volt eddig a történetfilozófia, hogy meddig jutott el, arról az olvasó e könyv alapján halavány sejtelmet sem szerezhet. R. egyszerűen — éppen, mert nem történetfilozófus —- úgy tünteti fel a dolgot, mintha most kezdődne a világteremtés a történetfilozófiában. Lényegében nem is történetfilozófiát ír, hanem egy olyan új tudományos diszciplínának körvonalait rajzolja fel, amit „történelmi karakterológiának" nevezhetnénk. Erről részletesebben szólok „A jellem történetisége" c. dolgozatomban. (Athenaeum, 1935. évf.). Arról van itt szó, hogy minő általában az alkotó szellem a konkrét történeti szituációk hatása alatt. De többről alig esik szó. A teremtő szellem nyomozása aztán R.-t termékeny mezőkre vezeti. Szerzőnk, a „szellemi" tudományok kitűnő képviselője, nem ajándékozza meg az olvasóit szinte egyik fogalom tisztázásával sem. Ha azt várja valaki, hogy tisztább fogalmakkal és rendszeresebben fog dolgozni R. elolvasása révén, keserű csalódással teszi le a könyvet. Kissé nagyotmondók a fejezetcímek : „kultúrák, mint életstílusok", a „történeti ontológia klasszikus rendszerei", cselekvés, helyzet, magatartás, stílus, tendencia, közeg ; „életstílusok és világok" ; átélt világok, építósterv ; kiküzdött világok és emberlét. Avagy végül : „a népszellem szerkezete" ; Kzubstanciák és helyzetek ; „redukció lelkekre, stílusokra, szimbólumokra és rétegekre" ; faj és népszellem — ebben végződik határozott hitlerista kihangzással a könyv — mind e fejezetcímek egy egyéni stílus kevésbbé ismert világába vezetnek. Sokszor csillogó, gyöngyházfényű szavak misztikus özöne, sokszor szokványos gondolatok kissé átstilizálva, ez a stílusa a könyvnek. A mérleg mindeddig kedvezőtlen. Azonban van igen kedvező oldal is. Szerző valóban, mélyen és finoman 32*
