Századok – 1934

Pótfüzet - FRIEDREICH ENDRE: A Thököly-kor az egykorú piarista krónikákban 591

[101] a teököly-kok a piarista krónikákban. 605 ez megjárta Árvát, Liptót, Turócot, Trencsént, megfordult Érsekújvár alatt, anélkül, hogy bármiféle ütközetben is részt vett volna, de a betegség és a nélkülözés mégis csaknem az egész sereget megsemmisítette.1 Említettük, hogy Kraus azelőtt erősen bízott abban, hogy a piaristákat, mint a lengyel király klienseit Thököly részéről nem éri bántódás, de most napról-napra tapasztalhatta, hogy Thökölynek a lengyelekhez való viszonya egyre ellenségesebbé vált és már nem számíthatott arra, hogy a lengyelek miatt fogja őket kímélni. Különösen gondolkodóba ejthette a Nedecen állomásozó lengyelek romlása. A dunajeci vár kapitánya, Görgey István nagy barátságot színlelt s a vár alatt elterülő Nedec városkában elszállásolt lengyelek iránt. Ezek vakon bíztak benne. 1684 február 28. küldött nekik ajándékba egy nagy hordó bort. A jó lengyelek vígan lakoztak a borból és mély álomba merültek. Éjfél után Görgey előzetes hívására vagy ezer kuruc jelent meg Kisszebenből a város alatt. Felgyújtották a várost és miközben Görgey a várból néhány ágyúlövést is adatott a városra, megrohanták a mámoros lengyeleket és csaknem valamennyit lemészárolták.2 Harmadnapra Szepesbéla alatt volt egy kisebb csetepaté a lengyelek és a kurucok közt. A lengyelek arra a hírre, hogy Thököly török-tatár hadakkal akarja elárasztani a Szepességet, kivonultak és csak Podolinban maradt vissza egy zászlóalj. Ez már a piarista kollégiumba vonta meg magát és ott állította fel ágyúit. Már Moszynski András lublói sztaroszta is azt ajánlotta Krausnak, hogy meneküljenek Lengyelországba.3

Kraus március 15-én 12 rendtársát útnak indította, de néhány nap múlva, mikor a hadihelyzet megváltozott, feleútról visszatértek. A császári hadak elfoglalták Késmárkot, Lőcsét és Szepes várát, azután Sáros megyére került a sor, Schulz tábornok szept. 10-én bevette Kisszebent, megszállotta Bártfát és Makovicát, 16-án pedig Thököly táborát verte szét Eperjes mellett. A fejedelem csak nagynehezen, az utolsó pillanatban tudott elmenekülni. Eperjes sikertelen ostroma miatt Thököly ismét erőre kap, Szádvárról néhány portyázó kirohanást intéz, azonban dec. 16-án, mikor Iglóról Rozsnyó felé indul, Schulz -— akárcsak Eperjes alatt — szétveri táborát. Mindezen hadműveletek leírása sokszor pontos időjelzéssel, becses adatokat szolgáltat a Thököly-korszak hadtör-1 Kraus i. m. 663—665. 2 Kraus i. m. 685. 1. 3 Kraus i. m. 670. 1.