Századok – 1934

Történeti irodalom - Schier; Bruno: Hauslandschaften und Kulturbewegungen im östlichen Mitteleuropa. Ism.: Mendöl Tibor 355

történeti irodalom. 359 Alpok főleg szlovén vidékein uralkodó s az utóbbi években főleg Geramb kutatásaival kapcsolatban annyit emlegetett Rauchstubenhaus. Szorosan összefügg az alaprajznak említett két típusával a tűzhely kérdése is. Itt megint elkülönül Közép- és Keleteurópa : amott a nyílt tűzhely, emitt a kemence az ősi forma. Ezt a kemencét Sch. szerint először a keleti germánok, majd 200 évvel később a szlávok viszik nyugatra, az Alpok területére, ahol az északitáliai kultúra peremvidékén a római boltozatépítés hatása alatt kályhává válik. Ezt a kályhát felveszi a felnémet ház a lakóhelyiség fűtésére s kialakul a felnémet kályhás szoba. A szoba tovább vándorol északnak. Közép-és Északnémetország istállós házaiba és innen a német gyarmatosítással újból kelet felé. A szerző is elismeri, hogy az embert az állattól elkülönítő keleteurópai kamrásház nagyobb fejlődéslehetősógeket rejtett magában, mint a középeurópai nyugati germán istállósház, viszont valószínűnek tartja, hogy a keleteurópai fejlődés kezdetén északi és keleti germánok álltak, akiknek a szlávok nemcsak az előtornácot, hanem a különálló istállót is köszönhetik, mert feltételezhető, hogy ősidőkben a szláv egy fedél alatt élt az állatával. A keleteurópai Wohnspeicherhaus különben is csak a fejlődés lehetőségeit rejtette magában, az igazi fejlődés német földön indul meg. Keletről csak a Dönse (< dvornica) = kemencével fűtött helyiség érkezett mint ajándék, amelyet azután ,,megnemesítve" mint felnémet szobát, igazi ,,Kulturraum"-ot ajándékoz vissza a német a szlávnak. Kár, hogy a magyar háztájékot egy-két odavetett — s mint láttuk, ott is részben hibás — megjegyzésen kívül teljesen figyelmen kívül hagyja Sch. Ennek bizonyára főleg nyelvi okai lehettek, de ez nem mentség s annál feltűnőbb, mert hiszen egyébként „keleti Középeurópa" egész területére : a Felvidék német és tótnyelvű tájaira, sőt részben Horvátországra és Boszniára is kiterjeszkedett. Már pedig a mai magyar ház — mint azt német kutatók is elismerik — egy ősi, a honfoglaláskor idehozott házformának a környező idegen formák hatása alatt továbbfejlődő leszármazottja, így éppen belső berendezésében a szlovén Rauchstubenhaus erős hatását mutatja. Bizonyos, hogy ilyen átfogó, nagy területet felölelő formaanalizis kapcsán, mint amilyet Sch. végzett, nagyon sok új kérdés merülhetett volna fel, sőt sok kérdés esetleg más feleletet is találhatott volna, éppen a magyar viszonyok figyelembevételével. Nem célunk, hogy Sch.-nek különösen a fejlődés ősformáival kapcsolatban tett néhány túlmerész és kissé hipothetikus értékű megállapításával szemben itt bármilyen irányban állást foglaljunk, hiszen azt bizonyára megteszik mások, valószínűleg elsősorban szláv kutatók, akik aligha lesznek hajlandók elismerni, hogy népeiknek a házkultúra terén betöltött szerepe mindössze „régi" és ,,új" germánok kultúrjavainak ide-oda kölcsönzéséből és közvetítéséből állott, de bizonyára németek is, akiknek már eddig is volt és van egy sereg elmélete a közép- és keleteurópai házformákról. Kifejezhetjük azonban abbeli reményünket, hogy a magyar szempontból hézagos mű tagadhatatlanul sokban eredeti felfogásával és szempontjaival magyar kutatóinkat éppen ezeknek a hézagoknak kitöltésében fogja segíteni. Mendöl Tibor (Debrecen).