Századok – 1933

Pótfüzet - BAKÁCS ISTVÁN: A sómonopólium története Magyarországon III. Károly korában 611

[159] A SÓ MONOPÓLIUM MAGYARORSZÁGON. 615 lerakóhelyein fennállott. Máramarosból és Erdélyből külön­böző útvonalakon keresztül látták el a sóraktárakat. A máramarosi só természetes útvonala a Tisza volt. Vittek ugyan sót szárazföldön is, de ez sokkal költségesebb volt.1 Erdélyből azonban a szárazföldi és vízi út egyaránt használatos volt. A vízi út a Maros Gyulafehérvártól Szegedig, s tovább a Tiszán, Dunán Belgrádig és Eszékig. A szárazföldi út az erdélyi sóaknáktól Somlón keresztül vezetett Pest felé. Ennek az útvonalnak fontosabb állomásai a következők vol­tak: Déda, Margita, Székelyhíd, Léta,Pályi, Sáránd, Szoboszló, Nádudvar, Madaras, Fegyvernek, Szentmiklós, Szolnok, Abony, Monor és Üllő.2 Pestre egyébként Szegedről is szál­lítottak sót. Pest és Szeged az ország két legjelentősebb sólerakóhelye, ahonnan a sólerakóhelyek egész sorát látták el. Szegedről, mint említettük, Eszékig vízi úton szállítottak, sőt Eszéktől a Dunán felfelé Bácsig is. Eszékről szállítottak Pécsre és Kanizsára. Szegedről szárazföldi út vezetett Baján át Pécsre, Bácsról pedig Kanizsára. Az erdélyi sóaknákból kiinduló útvonalak a következők voltak : Désről Nagybányára, Tordáról Élesdre, Gyulafehér­várról Halmágyra, Vízaknáról Lippára. Temesvár ellátása Lippáról történt. Pestről pedig a Dunán szállították a sót Komáromba, Győrbe és Pozsonyba. A Felvidéken a legfontosabb szállítási vonal Tokajból indult ki : Sóvár, Késmárk, Rózsahegy, Turdossin, Zsolna szükségletét innen fedezték. Üjlakról szállítottak Munkácsra s Tárkányból (szintén a Tisza mellett) Homonnára, Ungvárra és Bártfára.3 A rendes sóraktárakon kívül fiókok is voltak, miként Pest mellett Vác és Székesfehérvár ; Szeged mellett Arad, de ezek működéséről, elszámolásáról nincsen adatunk.4 1 A Sziget—-Tokaj szárazföldi út mázsánkint 27, a vízi 12 kraj­cárba került. 2 HKA. Anh. 24. Bd. 1703. aug. 6. — HKA. Sieb. 15.481. cs. 1720. aug. 28. : amikor Pestet máramarosi sóval látják el, gazdasá­gosabbnak látszott ezen az útvonalon a sószállítások teljes beszün­tetése. 3 HKA. 15389. es. 1550-i kimutatás : Tokajról az egyik út Kassa, Eperjes, Lőcse, Szentmiklós, Rózsahegy érintésével vezetett Zsolnára, a másik Szikszó, Szentpéter, Rimaszombat, Zólyom, Besz­tercebánya, Szentmárton érintésével. U. o. 1737. ápr. 8-i irat szerint a Sziget—-Újlak—Sóvár útvonal a Sziget—Ungvár—Sóvár útvonalnál rövidebb volt, mivel Zemplén-megyében nincsenek hidak s nagy kerülőket kell tenni. Az útvonalra u. ott 5. irat. 4 A fiók-lerakóhelyeken a só ára ugyanannyi volt, mint a leg­közelebbi sólerakóhelyen. Az ország sólerakóhelyeinek névsora a HKA. 15.389. cs. 5. ós 6. irata szerinti sorrendben : Sziget, Újlak, Munkács, Tárkány, Ungvár, Tokaj, Sóvár, Homonna, Bártfa, Kés-

Next

/
Oldalképek
Tartalom