Századok – 1933

Szemle - Asztalos Miklós–Pethő Sándor: A magyar nemzet története ősidőktől napjainkig. Ism.: Mérey Ferenc 336

SZEMLE. 337 szöveg sok hivatkozása és az idézettől a kivonatig váltakozó előadásmód : mind-mind szinte szokatlan módon bizonyítja azt a leküzdhetetlen hatást, amit Hóman és Szekfű új szintézise történetíróink fiatal nemzedékére anyagával, módszerével, képviselői által kifejt. Ez a hatás kétségkívül mindaddig érvényesülni fog, amíg új anyag, változott szempontok, nagy egyéniségek és az olvasók új nemzedéke új konstrukcióra nem kényszeríti a tudományt. Mindez kétségtelenül lehangoló volna, ha A. művének főforrásaiból átmentett gazdagsága nem kárpótolná az olvasót az eredeti vonások letörlődéséért, az áttekintést megkönnyítő rövidség a nagy méretekért, a szürke szín világossága a mély színek ragyogásáért, az előadás logikus tömörsége az életteljes részletekért, a kevésbbé tájékozottakra tekintő eseménytörténet a sokszálú szerkesztésért, a didaktikai alaposság a közvetlen forrásszemlélet elevenségéért. Az első rész — 1848-ig — a protestáns és erdélyi szempont következetes érvényesítésében, a második rész az eseményeknek napjainkig fűzésében ad a főforrásnál többet. Az előbbi alig jelentékeny árnyalatnak fog feltűnni, az utóbbi pedig — „a közelség köde miatt" •— aligha fogja általánosan meggyőzni az olvasókat. A társszerzők között természetesen egyéni különbségek is feltűnnek. A. előadása közelebb áll az érdektelen közvetítő nyugodt közömbösségéhez és ezért többet nyújt a szellemtörténeti módszer eredményeiből, mint az invenciózusabb, de ebben a tekintetben megbízhatatlanabb P. Kár, hogy stílusa kissé száraz és hogy fogalmazása a hevenyészett előadás benyomását kelti. Ezért, mint feltétlenül sajátjáért, joggal fogja gáncs érni. Néhány ilyen természetű észrevételünk szolgálja a második kiadás javát : Komoly és kevésbbé komoly országokról ír (31. 1.), a tétényi országgyűlás lefektette a kunkérdés rendezésének programmját (81. 1.), néha a mondatok egész sorát ugyanazzal az alannyal kezdi : a pápa . . . (88. 1.), Zsigmond Boszniát csak annyiban vesztette el, amennyiben az törökkézre került (125. 1.), a Rákóczi-felkelés a magyar élniakarás új szikrája (270. 1.), a nemzeti ellenállás gyúlékony anyaga áltálában szikrától szeret meggyulladni (ismételten), a románságra nem a még török fennhatóság alatt álló oláh állam kezdett vonzerőt gyakorolni, mert akkor a románság özönlése fordítva folyt volna (317. 1.), a Ratio Educationis-ról kissé kevés az, hogy kétségtelenül ügyes és talpraesett" volt. Nagy megrökönyödésemre ilyenre is bukkantam : „A két temperamentumos s ízig-vérig közjogi beállítottságú ember egymásra talált és az új évtized, a negyvenes évek már az ők túlnyomó befolyásának volt a tanúja (361. 1.). De vannak kiemelkedő pontok is : a Dunamedence sorsa a honfoglalás előtt (9. 1.), a tatár katonai fölény (67. 1.), a reformáció terjedése (206. 1.) mélyreható, tömör, az anyag színvonalához méltó fogalmazást nyert. — P. jól ismeri, hiszen már több könyvében bejárta a most rábízott kor történetét. Elhatol a közvetlen forrásokig és fejtegetéseiből tanulmányozható, mikép születik meg töredékes, bizonytalan hangsúlyú napihírekből, emlékiratokból ós diplomáciai jegyzékekből a történelem. Kevesebb anyaggal, több írói készséggel dolgozik, mint A., de a jelenségek leírásában külsőleges és bőbeszédű : az epidermis historikusa. A dolgok mély kapcsolatai helyett a szabad, gyors, váratlan, könnyű lebegésű kultúrasszociációk özönével borít el : törvényesség, regni novitas, Aeneas, XVI. Lajos, vagy : szervező hatalom, potemkiniádák, agylelemény, házinyulak szaporodása, kormányzati ötlet, külpolitikai atmoszféra, államcsőd — mind-mind ugyanarra a rövid gondolatfonalra, ugyan-Századok. 1933. VII—VIII. 22