Századok – 1932

Történeti irodalom - Jekelius E.: Das Burzenland. – Kronstadt. – Die Dörfer des Burzenlandes. – Die Wirtschaftsgeschichte des Burzenlandes. Ism.: Pozsonyi-Filtsch Zoltán 335

340 történeti irodalom. és gazdagsága mellett meglepő azonban az újkori művészet teljes jelentéktelensége. Ha ennek igazi okát keressük, azt nem a törzsnémetséggel való kapcsolat hiányában, hanem annak az országnak történelmi balszerencséjében találjuk meg, amelyhez a Barcaság sorsa is elválaszthatatlanul fűződött. A „Burzenland" egy helyen csodálatosnak tartja azt, hogy ily kicsi telep oly nagy erkölcsi és anyagi erővel rendelkezett, hogy ilyen grandiózus középkori műveket tudott teremteni. Pedig a természetes magyarázat nem is lett volna nehéz, ha régi királyaink bőkezűségére, hatalmas privilégiumaira gondolunk, amelyek révén a Barcaság népe — kétségtelenül tehetsége és szorgalma által — számához és talán érdemeihez képest is aránytalanul nagy gazdasági és kultúrális jólétre tehetett szert. Amikor azonban a magyarság elvesztette nemzeti önállóságát, egységét és hatalmát, egyszersmind lehanyatlott pártfogó ereje és bekövetkezett a törzs legyengülésével az egyik tag sorvadása is. Különös, hogy ez a nagyon természetes elgondolás a műnek egyetlen sorában se jut kifejezésre, pedig csakis a nagyobb politikai közösség életsorsából volnának jól megmagyarázhatók azok a sajátságok és eltérések is, amelyek a szász földet Németországgal szemben jellemzik. „In seiner Geschichte findet ein Volk den Spiegel seines Wesens, in seiner Kunst den Spiegel seiner Sehnsucht" — írja Morres. (IV. 1. 161.) Ha ez igaz, akkor ez a vágyakozás — különösen az újkori művészet vonatkozásaiban — Németország felé gyenge szálakat eresztett. így a német reneszánsznak, az igazán speciálisan német stílusformának, úgyszólván nyoma sincs a Barcaságban, a német vidékeken virágzó barokk és klasszicizáló stílusok idejében pedig, amikor a sugárzópont kelet felé már kizárólag Bécs volt, az erdélyi művészet még a provinciává degradálódott Magyarország művészete mellett is csak harmadrangú szerepet vitt. Hiába keressük az erdélyi németség kultúra-közvetítő szerepét, vagy akár közvetlen nagynémet kapcsolatait. Sokkal helyesebb lett volna tehát a szászság életét a teljes elkülönítés helyett — azt hisszük a mű monografia jellegének sérelme nélkül — annak az egységnek keretébe helyezni, amellyel 700 évig tagadhatatlanul szorosan egybefűzve élt, fejlődött és hanyatlott. Hisszük, hogy ez a természetes beállítás nemcsak tudományos szempontból hozott volna helyesebb és teljesebb eredményeket, de a pillanatnyi politikai érdekek és divatos eszmék se szenvedtek volna rövidséget azáltal, hogy a Barcaság történelmi fejlődésének minden tényezője megkapta volna azt az elismerést, ami a legszigorúbb kritika mellett is valóban megilleti. A mű különben nagy alapossággal, kimerítően tárgyalja a felvetett kérdéseket, és szép, bőséges képanyagából is nagy öntudat és mély szeretet árad. Pozsonyi-Filtsch Zoltán (Szeged).