Századok – 1932

Szemle - Reinöhl F.: Aus dem Tagebuch der Erzherzogin Sophie. Ism.: Jánossy Dénes 119

SZEMLE. Ill tartotta hazája kormányzatát. A torok birodalom hanyatlásával a XVIII. század folyamán a bosnyák autonómia egyre határozottabb formát nyert. Mikor a török szultánok a császárság hanyatlását reformokkal próbálták megállítani, a konzervatív bosnyák nemesség ellenállt. Ebből a XIX. század elejétől véres összeütközések származtak a törökök és a horvát muzulmánok között. Egy ilyen összeütközés áldozata lett Husein bátyja is. 1826-ban II. Mahmud szultán a janicsárok kiirtásával behozta a nizam-rendszert (sorkatonaság). Bosznia ismét ellenállt. 1831 elején a nemesség Tuzlán gyűlést tartott, melyen Bosznia autonómiáját követelte a szultán szuverenitása alatt és bosnyák vezírré Gradascevicet választotta. Husein a törököket és híveiket hamarosan kiverte Boszniából. Hercegovina azonban hű maradt a szultánhoz. Husein bég hadai a Rigómezőig törtek előre és ott Resid Mehmed pasa nagyvezírt is megverték. A nagyvezír erre tárgyalásokat kezdett Huseinnel és hajlandónak nyilatkozott Sztambulban kieszközölni a bosnyák követelések teljesítését. A rövidlátó Gradascevic hitt a nagyvezírnek, cserben hagyta szövetségesét, a szintén felkelt szkutari pasát, hazatért Sarajevóba, várta a pasai kinevezést és az országot kénye-kedve szerint kezdte kormányozni. A ravasz nagyvezír aztán leszámolt Scutarival és különféle intrikákkal megbontotta Gradascevic híveinek egyetértését. A bosnyák vezír későn vette észre a bajt. Kétségbeesésében Obrenovic Milos szerb fejedelem szövetségét kereste, de ez minden befolyását latba vetve áskálódott ellene. Végül 30.000 főnyi sereggel betört Boszniába a bosnyák pasává kinevezett Handi Mahmud és Sarajevo alatt tönkreverte Huseint. Ez erre Gradacacba vonult vissza, majd felgyújtván a várat, 1832 június 16-án sok kinccsel és mintegy kétszáz főnyi kísérettel habsburgi területre menekült. Ferenc császár még a felkelés tartama alatt Starcevic útján azt tanácsolta Huseinnek, hogy hódoljon be a szultánnak s ő amnesztiát eszközöl ki száftiára. Most Eszéken internálta a menekülteket. Hosszú tárgyalások után az osztrák diplomácia a szultántól fermánt járt ki, mely mindenki számára lehetővé tette a hazatérést. Gradascevicnek azonban nem volt szabad Boszniában laknia ; Belgrádba ment, jelentkezett az ottani pasánál, majd két hónapi betegeskedés után Sztambulba utazott. A szultán auclencián fogadta és a nizamban magas katonai rangot ajánlott fel neki. Gradascevic egész múltját megtagadta volna, ha ezt az állást elfogadja. Visszautasította, mire Trapezuntba száműzték. Mielőtt azonban oda ment. volna, 1833 július 30-a körül meghalt. Vagy megmérgezték, vagy az akkor dühöngő kolera vitte el. Kresevljakovic nem foglalkozik a felkelés történeti jelentőségével. A feléledt bosnyák öntudatnak az okkupáció előtt Gradascevic a leghatalmasabb kifejezője. A horvát muzulmánok autonóm törekvései szükségképen a Törökországtól való elváláshoz vezettek. Gradascevic felkelése akaratlanul a berlini kongresszus Boszniára vonatkozó határozatait készítette elő. Bajza József. Reinöhl, F.: Aus dem Tagebuch der Erzherzogin Sophie. (4. März, 1848—8. April, 1852.) Historische Blätter, Wien, 1931, 4. Heft. 109 136. 1. Régóta ismeretes már, hogy Zsófia főhercegasszony, Ferenc Károly főherceg felesége és Ferenc József anyja naplót vezetett, amelynek a közhiedelem elsőrendű forrásértéket tulajdonított. Ebből a sok kötetre terjedő, nehezen olvasható, francia nyelven írt naplóból Reinöhl bécsi állami levéltárnok rendezte sajtó alá a rész-