Századok – 1931
Értekezések - MARKÓ ÁRPÁD: A szomolányi kuruc győzelem 233
236 markó árpád. gatása nélkül nem érezte elég erősnek magát arra, hogy egyedül támadja meg Bercsényit és Károlyit, tehát csapatait Pozsony felé kezdte visszavonni s Ritschánnak sürgősen megparancsolta, hogy keljen át végre a Kis-Kárpátokon és csatlakozzék hozzá Modor tájékán. Bercsényi Heister elvonulásának hírére újból megindult nyugat felé. Május 25-én Bajcs mellett átkelt a Zsitván s május 26-án már Érsekújvár közvetlen közelében Andódnál ütött tábort.1 Károlyi seregcsoportja Bercsényi mozdulatával összhangban pár napi járófölddel előtte járván, ugyanabban az időben már elérte Nagyszombatot, ahonnan közeledtére Pálffy csapatai kivonultak. Ritschan nehezen mozdult Szakolcáról. Seregének jórésze újoncokból állott, akiket felsőbb rendeletre voltaképen az olasz harctérre kellett volna küldenie. A bécsi udvari haditanáccsal e kérdés körül folytatott levélváltása közben múlott az idő, s amikor végre Pálffy sürgető utasításainak tovább ellent nem állhatott és útnak indult, már elmulasztotta azt a kedvező alkalmat, hogy Pálffy seregével a Kis-Kárpátokon túl egyesüljön. Az a sereg, amelynek élén Ritschán 26-án reggel Szakolcáról elindult, összesen 2331 fő gyalogosból, 250 lovasból és 4 ágyúból állott.2 A gyalogság soraiban találjuk a Deutschmeister, Holstein—Plön, Starhemberg Guido, Kriechbaum és Jung Daun császári gyalogezredek osztagait, a Visconti és Taaffe vértesezredek lovasait, a Vaubonne ezred néhány dragonyos szakaszát, végül a dán segédcsapatokhoz tartozó Mecklenburg zászlóaljat. Szakolcáról való távozása előtt 200 emberből álló őrséget hagyott ott hátra, De Rinaud, Daun gyalogezredbeli százados parancsnoksága alatt. Mivel a tábornok számított arra, hogy ellenséges érzületű magyar területen seregét aligha lesz képes élelmezni, mintegy 70, élelmiszerekkel, két napi kenyéradaggal és hadifelszereléssel jól megrakott társzekeret vitt magával s a poggyász vonattal utaztak az akkori szokás szerint a tisztek feleségei és a legénység hozzátartozóinak nagy része is, népes szolgahad és sok poggyász. Ritschán, hogy útirányát titokban tartsa, Szakolcáról az egyenes útvonalról letérve kezdetben Szobotist felé menetelt3 s csak mikor meggyőződött arról, hogy útja szabad, fordult Jablonca felé és a Kis-Kárpátokon át vezető 1 Bercsényi levelei Károlyihoz ; Thaly : Rákóczi Tár, II. kötet 67—68. oldalakig. 2 Bécsi Kriegsarchiv, Feldakten, Ungarn 1704—5— ad 15. 3 Kolinovics : krónikája 1704. 36. oldal.
