Századok – 1927-1928

Folyóiratszemle - Revue de Hongrie 457

történeti irodalom. 457 Nemzeti Újság. 1927. 32. sz. Milyennek látta I. Ferenc Józsefet Kristóffy? Emlékiratai részleges ismertetése. — 47. sz. Turi Béla: Kristóffy könyve. Ismertetés. — 55. sz. Turi Béla: Az összeomlás okai. Kristóffy emlékiratainak ismertetése. — 61. sz. Hajnal István: Egy ifjú főherceg-nádor. Sándor Lipót főherceg-nádor iratainak ismertetése. Népszava. 1927. 41. sz. Migray József: Adalékok a magyar történetíráshoz. Kristóffy emlékiratainak ismertetése. Pester Lloyd. 1927, 6. és 8. reg. sz. Wertheimer, Eduard von: Neues zur Wegschaffung und Auffindung der ungarischen Krone. Üjabb részletek közlése a szt. korona elrejtéséről és feltalálásáról. — 29. reg. sz. Marczali, Heinrich: Josef Kristóffy. Emlékiratai ismertetése. — 119. reg. sz. „Vor fünfzig Jahren." Részletek Ludwig Bismarck-könyvéből. Pesti Hírlap. 1927. 41—46. sz. Báró Conrad bizalmas közlései Ferenc József számára. Conrád jelentései és leveleiből közölt részletek. — 87., 92. sz. Siklóssy László: Kossuth Lajos flottdtja. Kossuth 1853-ban levelezett egy felállítandó flotta érdekében. Revue de Hongrie. 1926 febr. 15. Földes Béla: Quelques réflexions sur la responsabilité de la Hongrie dans la guerre mondiale. A há-borús felelősség kérdését csupán a háborút megelőző tények összessége, helyesebben a történetbölcselet, a történelmi logika oldhatja meg. Ebből a szempontból vizsgálja Magyarország felelősségét a világháborúban. Magyarországnak, mint tökéletes politikai egységnek nem voltak területi aspirációi, magyar irredentizmus sem volt. Magyarországnak a monarchia külpolitikájára csak igen csekély befolyása volt. Utóbbinak nem voltak Szerbia létére veszélyes aspirációi, míg Szerbia és védője Oroszország a monarchia létére veszélyes terveket táplált. A szerb radikális párt máiszületése óta hirdette, hogy Szerbia fejlődése nem egyeztethető össze Ausztria-Magyarország fennállásával. Azután Magyarország és a monarchia két különböző egyéniség. Ha Magyarországnak volt valami befolyása külpolitikára, az nem volt döntő jellegű és így is inkább a béke érdekében használta fel. A szerajovói gyilkosság áldozata, a trónörökös, ellensége volt a magyarságnak, halála nem döntötte mély gyászba az országot és a magyar politika irányvonalát csak a brutális tett fölötti általános emberi érzés és a Magyarországot elsősorban veszélyeztető pánszerb agitáció határozta meg. De ez az irány sem vezetett háborúhoz, hanem a politikai szférák megrögzítéséhez a Balkánon. Bosznia Hercegovina annexióját, bár azt egy harmincéves kultúrmunka előzte meg és nemzetközi szerződésekre támaszkodik, a nagy közvélemény nem helyeselte. Mégis az annexió növelte meg Szerbiában az -orosz befolyást; a világháború egyik oka, hogy a monarchia diplomáciája tűrte ezt a befolyást. A magyar politikusok Bécsben csak „előkelő idegenek" voltak, ami ha másként lett volna, a monarchia nem keveredett volna a háborúba. Erre bizonyíték Tisza miniszterelnök mint az ország képviselőjének szerepe, aki a békés megoldásra törekedett nemcsak a júliusi napokban, de már a háború folyamán is. A magyarságnak és különösen a magyar kormánynak a nemzetiségekkel szemben tanúsított példaszerűen előzékeny magatartása meg is nyerte a nemzetiségeket és azoknak nem is volt részük az ország szétdarabolásának előkészítésében és végrehajtásában. Egyéb Magyarország ellen felhozott okok sem állják meg helyüket. Felelősségének hiányát maga Troubridge tengernagy állapította meg. Az újabb hivatalos közleményekből, melyekből szemelvényeket sorol föl, ezzel szemben megállapítható, hogy a felelősek az ellenség táborában koresendők. Valamely történelmi esemény legtöbbször komplikált ügy, melynek távolfekvő okait kell keresnünk. A világháború távolfekvő okait Európa XIX. századbeli holyzetében kell keresnünk. Ha az ok magában a történelemben fekszik, mégis vannak alkalmak és alkalomszerzők, akik-