Századok – 1925-1926

Értekezések - RÉDEY TIVADAR: Jókai és a történelem 113

Jókai és a történelem.1 1859-ben, az önkényuralom derekán, egy magyar literátor évszázados születése napja pezsdítette meg először a vért a dermedt nemzettestben. Ez volt nálunk az első irodalmi centenárium. Országos tüntetés lett belőle, s ennek Bécs sem vethetett gátat: a múltján merengő magyart nem némíthatta el. A Presse tudósítója — a derék „Lügewacker"-ek2 egyike — tehetetlen dühében azt jelentette, hogy a magyarok valami Kazinczy nevű „homo ignotus"-t ünnepelnek, kinek a Brockhaus-lexikonban neve sem fordul elő, s kit most azért dicsőítenek, hogy a németek centenáris Schiller-lelkesedése ellenébe magyar ünneplést állíthassanak. Ennek a nevezetes ünnepnek legszebb vezércikkét Jókai Mór írta^ akkor már neves író, a Magyar nábob s a Kárpátliy Zoltán csodált szerzője. Cikkéből megérthette a Presse is, mit jelentett nekünk a kegyeletnek ez alkalma. — Egy nép ünnepel — írta Jókai — „egy nép, melynek sok emlékeznivalója van a múltban, sok követelnivalója a jövőtől... Aminek mi örülünk, az a mi szívünk dolga; de e közöröm nyilatkozataiból annyit megtudhatnak azok is, kik lételünket tagadni szeretnék: hogy az a nép, mely életének ily jeleit adja, — életét megérdemelte!" Jókai centenáriuma is éjközépi sötétségben találja a magyart, kinek talán már végzete, hogy valahányszor visszanéz: „sóhajtva néz vissza". De van-e, ki ma róla az ő hitével szólhatna, s mint Kazinczy ünnepén ő: optimista tudna lenni egy egész csüggedt nemzet helyett? ... Tiszteletére most rendre felsorakozunk, a szellemi élet nagy központjai mellett a szaktudományok szerényebb otthonai is. Alkotásának igaz értékelése, méltó meghálálása bizonyára nem miránk vár; de bizonyos az is, hogy róla mindnyájunknak lehet szavunk: kinek-ki-1 Előadás a Magyar Történelmi Társulat 1925 febr. 18-án tartott, Jókai emlékének szentelt ünnepi ülésén. s A ferdítő német újságíróknak Jókaitól származó tréfás elnevezése. Századok, 1925. IV—VI. füzet. 8