Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - Relković Neda: Az alsómagyarországi bányavárosok taksája 211

212 tárca. A gyűlés egy másik pontja a megadóztatandó megyék összeírása volt, majd pedig a portalis összeírás módozatait állapították meg. A július 12-i gyűlés az adórovókat jelölte ki. Megszabta, hogy egy-egy megye melyik megye vagyoni állapotát fogja összeírni; július 16-án pedig körvonalazta a városok teendőit. A bányavárosokat illetőleg úgy intézkedtek, hogy Körmöcbánya vagyoni kimutatását Pozsony fogja elkészíteni, Selmecét Sopron; Bakabányáét Korpona, Besztercebányáét Zólyom összegezi; végül Breznóbánya összeírja Libet-, Béla- és Újbányáét. A dikátorok tehát nem kerültek ki ugyanazon város polgáraiból. Mint fölesküdt személyeknek a következőket kellett figyelembe venniök: 1. Minden lakosnak ingatlan tulajdona, t. i. háza, szőllője, földje, rétje, malma tekintetbe veendő, nemkülönben foglalkozása. Meg kell tudni azt is, hogy mit állt ki a gyakran megforduló katonaságtól s ez idézte-e elő elszegényedését? 2. A városok középületeit, földjeit, az ezekből eredő hasznot nem kell fölvenni az összeírásba. 3. A városban lakó nemesek sem írandók össze, mert a megye kötelékébe tartoznak. 4. A városi tanács alkalmas személyeket küldjön ki az összeíi'ás végzésére, kiket előzetesen megesket. Napidíjuk az utazástól a hazatérésig 5 rajnai frt., melyet a város törleszt. A lakosokat arra kötelezték, hogy az adórovókat munka közben ne zavarják; a vétkesre büntetésképpen az előző évi adó kétszeresét vetik ki. A rovók pedig siessenek és fejezzék be az összeírást Lukács evangelista napjáig (okt. 18.), különben 500 frt bírságra ítélik. Október 18-án ismét a nádornál jelentkezzenek. Ha az összeírás nem lenne pontos, a hamis eskütételre szabott büntetéssel sújtják. E hosszas megbeszélés után a gyűlés szétoszlott. A kilátásba helyezett adókivetés különösen a bányavárosi követeket aggasztotta. Jól tudták és érezték, hogy a válságos helyzetű városok zavaros pénzügyi viszonyaik közepette újabb adózást nehezen bírnak el. Hiszen a hagyományosan gazdagnak hitt bányatelepek pusztulásnak indultak a XVII. században. A közteherviselés, a bányaáldás elmaradása, a török-kuruc portyázások egyaránt apasztották jövedelmüket és adósságba sodorták. Jellemző példa Üjbánya városa. Míg Magosmart község az övé volt, elzálogosította;1 majd pedig a század utolsó évtizedeiben malmait és bormérési jogát kötötte le,3

csakhogy pénzforrást nyisson. Ehhez 1 Üjb. ltár: városi számadások a hetvenes, nyolcvanas évekből, fasc. 1650—1699-ig több számozatlan oklevél. 2 Üjb. ltár: 1650—1699. terjedő fasciculus több számozatlan oklevele a nyolcvanas és kilencvenes évekből.