Századok – 1919-1920
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Turócz vármegye vámhelyei és forgalma a középkorban 34
56 MÁLYUSZ E. - TÚRÓCZMEGYE VÁMHELYEI ÉS FORGALMA A KÖZÉPKORBAN. Kóstyánon át vezet Szentmártonba.1 Az északabbra vonuló út mellett Váralján volt vámhely, de ez bizonyára kisebb jelentőségű lehetett az előbbi mellett. A kik Vágbesztercze felé ennek az útnak a kikerülésével igyekeztek a hegyeken keresztül Trencsénbe, szintén tiltott úton jártak. Ezek voltak a törvényes és az illegális kereskedelem útjai is. De mellettük, természetesen, még tömérdek helyi jelentőségű utat találunk, szinte kivétel nélkül valamennyit, a mely most is megvan. Ezek azonban jelentőségre nem jutva, főleg a letelepedés irányának megállapításánál nyújtanak értékes felvilágosítást ; itt nyugodtan mellőzhetjük őket. Térképünkön a XV. századi kereskedelmi útvonalakat iparkodtunk feltüntetni, a mikor a kereskedelmi forgalom már kialakult. Tanulságos képet nyerünk, ha összehasonlítjuk ezt az Árpád-korban meglevő utak hálózatával, a Lipszkynél feltüntetett XVIII. századi régi postautakkal s a mai, már a vasútpolitika által teremtett helyzettel. A részletes összehasonlítás most nem lehet feladatunk, de a kérdés illustrálására legyen szabad egy útvonal, a Beszterczebánya—Stubnya közötti, jelentőségének különböző phasisait megjelölnöm. A mikor Turócz, Liptóval és Árvával együtt még csak Zólyom tartozéka volt, ez a »via magna«-nak2 nevezett vonal kapcsolta Beszterczebányán keresztül Zólyom várához, mert hiszen Körmöczbánya még ekkor jelentéktelen volt s körülötte északra s délre áthatolhatatlan őserdő zárta el a Garam völgyébe a lejutást. Midőn a XV század elején Körmöczbánya, nagy jelentőségre jutva, keleti vetélytársát elhomályosította, ebből az útból »falsa via« lett. A forgalom egészen délre terelődött Körmöczbányán keresztül, a mely lehotáival az előbbi rengeteg helyén közvetlen összeköttetést teremtett Turóczczal. 1496-ban a Thurzók a rézforgalom lebonyolítása végett Beszterczebányáról már új utat kénytelenek vágatni a régi helyén, a melyet az erdő egészen eltüntetett. A következő századokban ismét teljesen jelentéktelen lesz, míg a legújabb időben, 1913-ban, stratégiai úttá nem fejlesztették. Mályusz Elemér. 1 1422. »... quandam viam publicam, per quam ex opido Szentmárton ad opidum Prona iretur.« XIX. sz. elsó feléből származó másolata a túróczszentmártoni »Tót Múzeum« Velics családra vonatkozó iratai között. 2 Wenzel i. m. 1263. VIII. 57. 1. — 1264. »via magna, que ducit in Zolum.« A különböző határjáró oklevelek adatai alapján csak a jelzett út lehet Fejér i. m. X. 3. 306. 1. — 1277. Wenzel i. m. IX. 193. 1. — 1281. u. a. XII. 334. 1.
