Századok – 1913

Értekezések - DR. RELKOVIĆ NEDA: A felsőmagyarországi hét alsó bányaváros legrégibb közgyűlési jegyzőkönyvei - 518

A FELSŐM AGY ARORSZ. HÉT ALSÓ BÁNYAVÁROS LEGRÉGIBB JKVEI. 5'2\ elejen a városok Selmeczen tanácskoznak a katonai hatóságokkal egyetemben. A felség 200 drabantot rendelt a bányavidék védel­mére, a kik közül huszat Újbányán szállásoltak el.1 Mivel azonban még több katonára volt szükség, a városok 100 drabant tartására vállalkoztak. Közülök Bakabányára, mint a támadásnak 1 g­j óbban kitett városba ötvenet küldtek ; a többieket Selmecz- és Beszterczebánya közt osztották meg.2 Bakabánya egyúttal véd­műveit is kezdte felépíteni s e czélból támogatásért folyamodott a városok közgyűléséhez. A társvárosok 300 frttal segélyezték.3 A török portyázok ezalatt a bányavidéken jártak. A köz­gyűléseken hangoztatták a határvédelmet,4 a véghelyek erődítését, a mely czélból követséget küldtek a királyi udvarba, a pozsonyi országgyűlésre.5 Miheztartásuk érdekében felkeresték Derzsfv István dunáninneni főkapitányt és Dobó István barsi főispánt.6 A hetvenes években még inkább sürgették a török ellen a védekezést. Elegendő katonaság nem lévén, Forgách Simon főkapitány megparancsolta a városoknak, hogy 100 drabantot tartsanak.7 Mivel a nógrádi pasa csapatai Korpona és Szent-Benedek felé tartottak, a megszorúlt városok Szent-Benedek megerősítésére akarták kérni a királyt. Azon esetre, ha a felség kérésüket nem hallgatná meg, figyelmét a papságra irányítják, a mely könnyű szerrel tarthatna 100—200 drabantot.8 A városok állandóan tartottak kémeket; 9 veszély növekedté­vel sűrűbben küldtek követeket hol az udvarhoz, hol a főher­czegekhez. Az udvar nemtörődömségére azonban szomorú világot vet az 1574-ik évi követjárás. Midőn a kiküldött városi követek beszámoltak a közgyűlésen küldetésük eredményéről, elmondták, hogy mekkora nehézséggel járt, a míg Miksa királyhoz férkőztek. Először a kanczellárral tárgyaltak ; a midőn ho;szas vesztegelés után végre sikerűit megjelenniük a király előtt, a felség a leg­nagyobb közönynyel hallgatta végig panaszaikat. A török pusz­títást mindennapi eseménynek nyilvánította ; a végvárak meg-1 Matunák i. m. 25. 1. 2 Közgy. jegyzők. 1565. év 6. 1. V. ö. Matunák Mihály: Korpona vár­kapitányai. Korpona, 1901., 9. 1. 3 Közgy. jegyzők. 1569. év 104., 117., 133. 1. V. ö. Hont várm. monogr. 321—322. 1. 4 Közgy. jegyzők. 1566. év 10. 1. 6 U. o. 1567. év 27. 1. 6 U. o. 1566. év 23. 1. 7 U. o. 1571. év 140—142. 1. 8 U. o. 1573. év 205—206. 1. 9 U. o. 1573. év 26. 1., 1577. év 222. és 331. 1., Bars vm. monogr. 343. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom