Századok – 1913

Történeti irodalom - Szerémi és Ernyei József: A Majthényiek és a Felvidék. I. köt. Ism. Dr. Závodszky Levente 447

448 TÖRTÉNETI IRODALOM. Nem érthetek egyet a szerző azon eljárásával, hogy »az eredeti körülményes datálást« követi. Jegyzetekben adhatná, de a szövegben fel kellene oldani, mert így az olvasónak kortani naptárt kell maga mellett tartani, hogy belőle bejegyezze a műbe a feloldott dátumot. Egyébként, — dicséretűi legyen mondva — elvét nem tartja be következetesen, mert sokszor feloldva találjuk a dátumot. Sokkal előnyösebb az, a mit a mű tartalmi részéről mondhatunk. A bevezetésben megjelölve a tárgyválasztás indítóokait és a korábbi irodalmat, az ősi földdel és rajta található első nyomokkal ismertet meg. Átmenetül a régi idők egy-két utolsó tipikus alakját szemünk elé állítva, a Divék nemzetség és a Majthényiek első birtokosztályait tárgyalja, mellékletül adva a Majthényiek teljes családfáját. A nemzetség legrégebbi birtokául Wisehradot jelöli meg, mely a Nvitra és Turócz völgyét elválasztó hegygerinczen épült. Művének ez a főrésze. A Divék nemzetséghez tartozó Basskafalvi és Kerek családokra vonatkozó adatokat kivonatokban adja. A későbbi adatokat 1520-ig 39 kisebb-nagyobb fejezetben a Felvidék főbb eseményei köré csoportosítva tárgyalja, a melyekben Csák Máté, Stibor, a husziták, Majthényi Gergely, továbbá fiai története alkotják a középpontot. Legszebb, legértékesebb s egyúttal legsikerültebb a husziták korának rajza Giskra, Szentmiklósi Pongrácz, a Kazzaiak, Neczpáliak, Justhok, Komorovszkvak jellemző festésével. A zavaros viszonyok megvilágítására a cseh forrásokat is használja. Felesleges volt azonban Kottaner Hona emlékiratát lapszámra lenyomtatni, hogy Zelcheni Istvánné és Lipthay Bálint, meg Majthényi Gergely szerepét megérthessük. Nem hiába kedvelt hőse a szerzőnek Majthényi Gergely ; szerepelteti még ott is, a hol a valószínűség megengedi, bár adata nincs reá. Majthényit keres ott is, a hol a valószínűség szinte kizárja, értem Pongrácz István második feleségét, Zsófiát. Családi nevét nem ismerjük, de Majthényi nem lehetett, mert akkor az apa és fia feleségei, meg a vő, illetve sógor édes testvérek, a mi szinte lehetetlen családi kapcsolatot teremtene. Az egyes családok leszármazásának megvilágítására stemmákat mellékel, s eltérve a levezető, formától, felmenő ágak szerint rendezi. Sok becses, ismeretlen adatot tartalmaz a mű, s a ki a Felvidék, főleg a Nvitra, Vág völgyének múltja iránt érdeklődik, haszonnal forgatja. Nem tudja azonban az ember eléggé sajnálni, hogy e rendkívül érdekes és tekintélyes anyag nem a megfelelő, tömörebb kidolgozásban és szabatosabb formában jelent meg. Midőn a jubiláló írónak és társának a kritikus őszinte méltánylásával gratulálunk, szívből kívánjuk, hogy a közeledő II. kötetet mielőbb szerencsésen fejezzék be. DR ZÁVODSZKY LEVENTE.