Századok – 1910

Történeti irodalom - Északi szláv történelmi szemle. Ism. Sztripszky Hiador 241

247 történeti irodalom. István magyar származású rutén papnak a galicziai határmenti Oporecz községben talált 1841. évbeli kéziratos könyvét. A bibliographiában Kaindlnak, ismert osztrák ethnographusnak a huczulokról írott 16 tanulmányát ismerteti Korduba. A huczulok Galiczia, Bukovina összeszögelésében lakó külön typusu rutének, a kiknek egy része hozzánk is átnyúlik, a mennyiben Máramarosnak éjszaki területén 19 községben nálunk is találhatók. 1896. XII. köt. Terleckij Emil minket nagyon közelről érdeklő történelmi tanulmányt közöl a kötet elején »Politikai események a halicsi orosz földön« czímmel, a melyben Magyarország és Halics politikai vonatkozásainak történetét adja kezdettől fogva Nagy Lajosunk idejéig. Alkalomadtán erre még vissza fogunk térni. Hrusevskij M. a lembergi várnak 1459. évbeli állapotáról értekezik. Studinskij három, XVII. századbeli panegirikről, Radakova pedig a Ladoga-csatornánál élő kozákokról szól. A kötetet az 1846. évi galicziai parasztlázadásról szóló visszaemlékezés,valamint az 1895. évbeli ukrainika-termelés ismertetése fejezi be. Ez utóbbiban két dolog is érdekli hazánkat. Filevic tovább is foglalkozva fent említett témájával, a Kárpátok történeti földrajzáról közöl tanulmányt a Népoktatási minisztérium Közlönyében (Zurnal ministerstva narodnavo prosvjescenija, 1895. IV—-V.) írásának czélja annak kimutatása, hogy a Kárpátok egész területét hajdanában egyetlen nép lakta és pedig oroszszláv nép. A Kárpátok területét kelet felé egész Kievig nyújtja ki, déli irányban — természetesen hibásan — a Balkánig, nyugat felé pedig a fölrajzíróktól általánosan elfogadott határig, t. i. a Becva völgyéig. Az ezen területen talált azonos helynevek alapján azt állítja, hogy az egész Kárpátvidék teljes egységet mutató terület. Ennek a vidéknek keleti részeiről szóló tanulmányozása minket kevésbbé érdekel, de annál inkább a nyugat-déli részekről való. Ennek eredménye az, hogv az ethnographikus határok a legtöbbször egybeesnek a geographikusokkal s így a Duna völgyét nem lehet néprajzi határnak tekinteni, mert a steppejelleg az Uraitól majdnem Bécsig úgyszólván megszakítatlan. Ezek alapján két elvet mond ki : 1. azonos toponomia az egész szláv területen, 2. ezeknek a helyi viszonyokkal való szoros egybefüggése. Ezek szerint teljes igaza van már Barsovnak is (Ocerki), hogy a Nestorféle szláv népek, a melyek részben a mai Magyarország területén laktak, nem néprajzi, hanem topographiai fogalmak. Az oroszrutén elem régebben sokkal tovább nyúlt ki nyugat felé, mint ma. Erre vall az a hosszú, éles néprajzi terület, a mely a Kárpátok hátán végig nyugat felé húzódott ki. Erre a területre az orosz elem nem a mai Oroszország területéről vándorolt be, mert valamikor az erdős Kárpáthavasok mindkét oldalán lakott (a sarmata-