Századok – 1909

Értekezések - DIVÉKY ADORJÁN: Magyar vonatkozású lengyel művek 298

302 DR. DIVÉKY ADORJÁN. Valósággal özönlésnek mondhatjuk, mert hisz a külföldieknek a száma a XV-ik században az összes hallgatóknak mintegy 44%-át tette. S nemcsak a közeli országok szülöttei keresték fel, hanem még a távoli Olaszország, Finnország, Svéd- és Angolország, de sőt Spanyolország is szerepel a külföldi tanulók hazája gyanánt. Legtömegesebben azonban a magyar tanulókkal találkozunk, kiknek száma 16%-ot tett ki. Hogy hazánkfiai oly nagy számmal keresték fel Krakkót, annak oka részben az, hogy a magyar egyetemek, mint Pécs, Öbuda és később Pozsony sok viszontagságon mentek keresztül, részben a krakkói egyetem nagy híre, részben a magyar rokonszenve a lengyelhez. A magyar tanulók száma 1400-tól 1589-ig körülbelül 3600 volt. A XV-ik század első éveiben még alig jelentkezik magyar tanuló ez egyetemen, de hovatovább mind sűrűbben mutatkoznak s számuk a XVI-ik század elején a legnagyobb, de már az 1520-as évektől kezdve rohamosan hanyatlik. Ennek oka részben a reformatio, melynek hatása alatt főkép a német egyetemeket kezdték látogatni, részben a zavaros idők, a török előnyomulása. A mohácsi csata évében nem találkozunk magyar tanulóval. Azután mind gyérebben fordul elő magyar név az egyetemi anyakönyvekben s végűi teljesen elmaradnak. Kár, hogy a régi egyetemi anyakönyvek csak a tanuló és atyja keresztnevét adják s így nem tudhatni meg családnevét. Az Album studiosorum adatai alapján állította össze Karbowiak a külföldi tanulók illetőségi helyeit az 1433/34—1509/10 közti évekről, tehát az egyetem fénykorából. Külön-külön országok szerint állítja össze a helyneveket s hazánkból több mint nyolczszázat sorol fel. Túlnyomólag a színmagyar vidékek vannak képviselve, mint Debreczen, Czegléd, Eger, Pest, Pécs, Szeged, Szatmár-Németi, Vácz stb. A felsőmagyarországi városok közül különösen Kassáról, Bártfáról, Eperjesről, Lőcséről, Késmárkról, Beszterczebányáról, Körmöczbányáról és Selmeczbányáról találunk ott sok ifjút. Az erdélyiek száma se csekély. Kolozsvár, Brassó, Nagy-Szeben, Nagy-Enyed, Segesvár, Torda, Medgyes, Gyulafehérvár stb. elég tekintélyes számmal küldött tanulókat Krakkóba. Karbowiak a föntemlített 77 évi időközből 2876 magyart talál ; e szám azonban nem felel meg a valóságnak, mert sok városról nem lehet megállapítani, mely országba való, kivéve ott, a hol meg van nevezve az egyházmegye, a hova az illető hely tartozik. Pl. elég gyakran fordul elő a Nova Civitas név, melyről nem lehet megállapítani vájjon magyar-, lengyel-, bajor- vagy morvaországi helynév-e, csak ama néhány esetben, a midőn odateszi az egyházmegyét is (diocesis Olomucensis, d. Przemysli-