Századok – 1908

Értekezések - MADZSAR IMRE: Mügeln Henrik és krónikáink 818

820 MADZSAR IMRE. a mely e pontban rokonságban állott a fönt említett öt kézirattal, noha viszont, mint Domanovszky részletesen kimutatja, más és fontosabb vonásokban okvetetlenül el kellett tőlük térnie, sőt épen az Acephalus és Sambucus codexekben fenmaradt szerkesztéshez állott közelebb. — c) A »beatus Gerardus .. . regem corripuit« fordításában (do starb yn der pischoff von schanaden)1) a »starb« szó másolási hiba, melynek eredeti és a latin szövegnek körübelől meg is felelő alakját »strafft, stroffete« stb. formában a két bécsi, a boroszlói, a müncheni »Cgm. 1112« jelzésű és a heidelbergi kéziratban találhatjuk meg. 3. Hogy a Rímes Krónikát is Mügeln írta, az ma már, mint a kérdésnek Domanovszkynál olvasható ismertetéséből is kitűnik,2) satis superque constat. Mivel azonban egyes íróink vonakodtak e véleményt, elismerni,3) legyen szabad az eddig fölhozott bizonyságok mellé sorakoztatnom azon egyezéseket, melyek egyes Mügeln-versek és a Rímes Krónika bevezető (nem fordított) részei között találhatók,4

) a minő pl. a Müller-kiadás 5) II. számú Minnelied-jében és a R. Kr. Prologus tertius-ában olvasható vihar-leírás, melyet figyelmeztetésem nyomán Domanovszky6) röviden már említett is : Sic Deus dum quiescunt Grex florum cum armento Tunc boreali vento Haec omnia prosternis. Jam humus flagellatur A grandinis flagellis Was ab nu des Meien hutten Und dem somer sín gezelt Scharfer winde flogel rotten. Und der hagel nu das felt Geiselt und der blumen schar, Tunc dies cruciantur Avesque lacrymantur In saxis prae algore stb. Und die kleinen vogelîn weinen Und sich smigen zu den steinen stb. ]) Domanovszky id. m. 20. 1. =) Id. m. 30. i. 3) Igy Marczali (id. m. 57. 1. bővebben a német kiadásban), ki nézetét főleg M. latin tudásának fogyatékosságára alapítja ; ezzel szemben olv. Rothe id. m. 346. 1. — Heinrich G. Pallas Lexikon, 19. köt. 873. 1. és A német irod. tört. II. 153. 1. ') A Károly császárt, János cseh királyt és Nagy Lajost dicsőítő sorok (Schröer: SWA. 55. 463. és köv. és Monum. Ungriea, 3. és köv.) közti egyezéseket már Rothe (id. m. végén) és Lorenz (Deutschlands Geschichtsquellen, I. 273.) is észrevették. 6) Fabeln und Minnelieder von Heinr. von Müglin. Herausgeg. von W. Müller. Göttingen, 1848. «) Id. m. 36. 1.