Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - II. közl. 837

A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. 847 a rómaiak kiszedtek minden kiszedhetőt. Tették pedig ezt mesterileg rakott vízvezetékek segedelmével, melyeket a legmerészebb irányban vezettek el a mosandó földtömegekhez.1

) E részben nem ismertek akadályt, s a mit mechanikai úton el lehetett érni, azt a rómaiak oly mintaszerűen alkották meg, hogy a mai aranymosás sem járhat el különben. Folyókat többszáz stádiumról vezettek le, völgyeket csövekkel hidaltak át s kötélen tartott emberekkel vágattak utat a sziklában a csöveknek. A síkokon árkokat vontak, ezekbe vezetvén a folyók vizét, a levezetett víz sodrába pedig rozmarin-cserjét tettek, mely azután felfogta az aranyat. A bosnyák aranyvidéken talált lemezek finom darabkákra mállanak, azért a mosás rendkívül nagy gondot és szorgos munkát kívánt. Eleinte csak a föld felületén kellett óvatosan keresni s nem egyszer akadtak nagyobb súlyú termésaranyra. Nero idejében volt nap, a mikor ötven font aranyat találtak ily módon.2) Később már valószínű, hogy a kőzeteket is megvizsgálták, megkisérlették a palatömegek átvizsgálását, mert egyes aknaszerű nyitványokból kiderül, hogy ezen a téren is működtek. De rendszeres akna- vagy tárnaszerű bányatelepeket 3

) nem alkottak, hanem megmaradtak a mosás mellett, a míg a munka eredménynyel járt. S ennek a munkának nagy erővel kellett folyni, mert a mosó-telepek mentén látható óriás törmelék-halmazok (hányók) hosszú ideig tartott ernyedetlen munkásságnak a bizonyítékai. Semmi sem bizonyítja, hogy e munkásságot a barbárok betörése félbeszakította volna, sőt azt lehet következtetni, hogy a torlatok hozzávetőleges becslés szerint mintegy kétszáz éves aranymosó-tevékenységre vallanak. Addig mosták az aranytorlatokat, a míg e működésük haszonnal járt. A munkálatokat oly gonddal folytatták, hogy az egyes törmelék-halmazokban alig hagytak meg valamit. Kivált a Fojnica- és Zeleznica-menti hányók bizonyítják munkásságukat. Kiderült ugyanis, hogy az arany mellett a kéneső tartalmú fakó érczekből kiszedték a kénesőt, melyet azután a finom erezetű arany kiválasztásához használtak volt fel.4) ') A Suhodol-patak mellett 850 m. hosszú vízvezeték. "Walter ezeket látta, azért megbízható. Rosinj és a Badovina mellett ugyancsak nagyszerű vízvezetékek nyomai láthatók. -) Plinius Hist. Nat. XXXIII. 21. Idézik Farlati, Evans, Klaid és Wenzel: Magyarország bányászatának krit. tört. 12. 1. — Schiller: Geschichte des Kaisers Nero cz. m. Pliniusnak ezt az adatát nagyon bizonytalan értékűnek mondja, pedig teljesen megfelel a fenmaradt emlékek nyújtotta tapasztalatnak. Erdélyben 1857-ben egy nap húsz kilogramm szabad aranyat leltek. Téglás Gábor: A korábbi bányászat. Arch. Közi. XVI. 3. 1. 3) Walter ebbeli adatai tévedésen alapulnak. l) Foullon id. m. 48. 1.