Századok – 1904
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729
A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. 755 A dalmát provincia különféle elemeit a császárság első évszázadában nem annyira a folyton változó propraetorok bölcsessége, bár ide rendesen ügyes hivatalnokokat küldtek, mint (Promona) felirat, a hol Varvara határa volt. C. I. L. III. 2375. Orelli, 3637. Codex Jnst. 9. VIII. 38. Varvara helység Boszniában Prozor mellett. Boszniának mai travniki kerületéből a livnoi, zupanjaci s glamoci járás területrészeit e népség lakta, mely daczára emberirtó küzdelmeinek, a római provinciában is legszámosabb maradt s a római katonaságnak később is kiváló erőket adott. Húsz városuk volt, később hatvan ilyen szállásról van emlékezés. (Cicero : Ер. V. 10. 9. 3.) Észak-keletre a delmatáktól laktak a sardeaták 52 decuriával ; területök majdnem teljesen a mai bugojnoi járással esik össze. Főhelyek területökön : Ad matricem (a Bosna forrása), Bistne vetus és Möns Bulsinius (a Badusa vagy Vranica-planina). E törzs a Bama völgyét lakja a a Narentába való torkollásáig (Sarna, Sarite, Sarnacle) s a Verbász felső völgyét ; területöket nyugaton s keleten a Stosíjer és §tjit, északon s délen a Badovan és Vran-Planina határolják. Tomaschek e nép nevét a Drinmelléki albán Sarda erődben véli feltalálni. Truhelka a sardeatákat az ardiacusok maradványainak tartja s a Narenta alsó mellékére helyezi. Tomaschek az 52 decuria népének igen nagy területet juttat, de értelmezhetjük akkép is, hogy egy nagy területen elszórt népség maradványairól van szó. Északra e törzstől terül el a deurii-к 25 decuriája. Tomaschek szerint a mai jajczai járás s a travniki kerület a Travanjskopolje egy részét s a régi Jonnariát (Vaganj) és Sarite-t (Sokolac) foglalván magában. Truhelka a Posavinába helyezi őket. Ugyancsak a Száva és Kulpa mentén lakhattak a lovas brenkok. (Plinius, III. 147. Feliratok С. I. L. 4136.) A rómaiak lovas csapatokat szedtek közűlök. Valószínű, hogy a törzs neve Ptolemaeus démonjaival azonos lévén, a derr (disznó, vadkan, kan) albán szóval függ össze, s hogy e törzs kanászkodással foglalkozott, a mi arra vall, hogy erdős területen laktak. A mai Bosznia nyugati szögletében, az Unna, Sana, Vrbas s Vrbanje völgyeiben, a mai bihácsi kerületben és a banjalukainak nyugati részében nyugatra a japudoktól a maezeusok 269 törzse lakik. Hatalmas, szívós nép, Germanicus harczaiban vitéz ellenállásáról nevezetes. Területök híres bányavidék, s ők voltak Pannónia felé a határlakosság. Ad fines (Laktasi) volt a végpont. A törzs neve talán a Majevica-planina névvel függ össze (1. jegyzet). Jelié szerint (Najst. kart. spomenik. Glasnik, 1898. 227—246 ; 531—560.) a japudoktól keletre laktak, északra tőlük a brenkok Bibnik-Ozalj környékén. (V. ö. Lopásié B. derék munkájával : Око Kupe i Korana.) A római emlékekben (С. I. L. III. 4987., III. 851. 6383. Brambach, 159.) is előfordúl nevök (civis Maezeorum) bizonyságkép, hogy a delmata cohorsokban vitézkedtek, sőt egy maezei törzsbeli nő is, kit egy salonai polgár vett nőül. A maezei-k szomszédságában ugyancsak északnyugati Boszniában — a Kerka, Unna és Unaé között (Glasnik, VIII. 124) — lakott a számra nézve hatalmas ditiók 239 decuriából álló törzse. Lakóhelyök Knintől északra terült el. Eddig (Tomaschek szerint) a Bosna és Drina közé helyezték a ditiók lakóhelyét, a legújabb római útbeli nyomozások eredménye (Bauer, 138—191.) azonban ide utal. Területökön említi egy felirat (С. I. L. III. 3198.) a Möns regionis Ditionum-ot, mely a Bastello di Grab szoros mentén lévő Möns ZJlcirus-sal lehet azonos. (Bauer id. h. Glasnik,
