Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - I. közl. 729

742 THALLÓCZY LAJOS. A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. A felkelők terveiről azt beszélték, hogy derékhaduk Itáliába tör, míg a másik Makedoniát árasztja el, egy részök pedig a partvidék hátmöge — a mai Bosznia és Herczegovina hegységei között marad majd hátvédnek. Tiberius a tervezett itáliai betörést, mely oly rémülettel tölté el Rómát, azzal hiusítá meg, hogy Messalinust nagy hamarsággal Bato Daesitias ellen küldé. Messalinus eleinte vereséget szenvedett, de azután oly ügyesen vezette csapatait, hogy Batot s a szövetséges brenkokat lesbe csalta, mire ezek csak visszavonulással menekülhettek. A római már kitanulta a hegyi csatázás fogásait, s nagy gyorsasággal hiúsította meg a katonailag még össze nem forrott, különféle törzsbeli illyrségnek egyes támadó mozdulatait. Thrákiában már nagyobb volt a baj, csakhogy ott meg a rómaiak szerencséjére Eumitalka király jeles thrák lovasságával jelentékeny szolgálatokat tett nekik. A déli thrák harcztéren a rómaiak beérték a védelemmel, mert Tiberiusnak és Messalinusnak nagy okuk volt az emberkimélésre. Jól tudták, hogy a kietlen s utakban szűkölködő dinári havasok s a Karstvidék, ha nem ügyelnek az ellenfél cselvetéseire s nem járnak el rendszeres terv szerint, vajmi könnyen temetőjévé válhatik a legvitézebb hadnak is. Együtt kellett tartaniok a hadsereget s inkább magokra hagyni a kevésbbé védett helyeket, mint a szövevényes völgyek mentén elaprózni a haderőt. Annál inkább, mert a legkisebb eredmény már bátorságot öntött ezekbe a könnyen lángra lobbanó havasi törzsekbe, kiket csak a rómaiak nyugodt, öntudatos magatartása tarthatott féken. Míg Tiberius Sziszekre (Siscia) vonult, az illyrség délen vérszemet kapott. Dákok és sauromaták a Duna vonala felől ütnek be Makedoniába, egyes törzsek újra feltámadnak s szerte portyáznak. Noha Antonius Caecina és Silvanus Plautus*) a thrák Rumitalkával szövetségben visszaverik őket, a háborúnak még sem volt jelentős eredménye. Mert ha visszanyomták is az egyes törzseket, ezek a szó szoros értelmében eltűntek s ott bukkantak fel ismét, a hol nem várták őket.2) Tiberiusnak teljesen igaza volt, mikor várakozó állást foglalt el velők szemben. Rómában azonban nem így fogták fel a helyzetet. ') »Bello Batoniano praefait Japudiae et Liburniae«, tehát Bosznia északnyugati részén volt parancsnok. С. I. L. V. 3346. a) Vellejus Paterculus és Dio Cassius előadása kiegészítik egymást, mindamellett a háború e szakaszánál homályos az összefüggés. Bio (LV. 30.) az Alma hegységbe menekülteti Daesitias Batot, s a makedoniai vereség után csak általán szól természetalkotta erősségeikről. Vellejus az első visszavonulásról nem szól, s e hadjárat után a Claudius hegyet (a mai Varasd megyében Zágráb és Varasd között) jelöli meg mint a barbárok menhelyét.