Századok – 1904

Történeti irodalom - Richter Ede: A kurucz idők 1703–1711. Ism. –i – s –n 715

717 TÖRTÉNETI IRODALOM. Időközben segítik a nemzetséges ügyet katonával, szállásadással ipari czikekkel, különösen élelemmel, felszereléssel és adóval; de mindezt annyi huza-vonával, annyi keserves panaszszal adják, bogy a két bányaváros kuruczkori történetének nagy részét ez tölti be. Igyekeznek e terhek alól szabadulni, ezért az ajándékokat nem kimélik, de mivel mindegyik város ezt teszi, természetes, hogy czélt nem érhetnek. Mikor azután ezt belátják, akkor közös értekezleteket tartanak, közös kérelemmel akarják elhárítani magokról a terheket, élénk szinekkel festvén nyomorúságos állapotjokat. Kötelességüket nem teljesítik még Rákóczi és Bercsényi korholásaira sem, csak akkor, ha executióra van kilátás. Ily esetben azután hihetetlen gyorsasággal tudják előteremteni a pénzt. Abban még belenyugodnának, hogy adót kell fizetni, hanem a szállásadás és katona-állítás rettenetes teher. A nemes ott hagyja a családját, birtokát, — ez nagyon természetes; de hogy polgár elhagyja a maga mesterségét- és fegyvert fogjon : ez nem fér a fejőkbe. S hogy ezt elkerüljék, a végletekig alkalmatlankodnak keserves instantiáikkal, alkudoznak, felvesznek minden korholást, és ha végre sem kerülhetik el a katona-állítást, úgy intézik a dolgot, hogy a városi katonaság a kitűzött időben meg ne jelenjék. így késik el a beszterczebányai katonaság Bajmócz alól és a nagyszombati ütközetből; hanem azért megvan a panasz, hogy mészárszékre viszik a polgárokat-Nem is volt az ilyen vitézekben semmi haszon; rendetlen, fegyelmetlen nép, melynek gyakori szökdösése és gyávasága csak rosz hatást tehetett. Kétségtelen, hogy a városok sokat szenvedtek; így van ez minden háborús időben. Forgalom hiánya, rossz pénz, drágaság, éhinség a legszokottabb bajok; de Rákóczi páratlan abban, hogy a háború alatt is kiterjedt figyelme a béke munkáira s gondoskodik az ipar és kereskedelem fejlesztéséről, biztosításáról. Igyekezik növelni a keresetet, kizárni a külföldi iparczikkeket. Ha ezt moggondoljuk és azt is hozzáveszszük, hogy az iparosoknak a rendesnél több munkájok is volt, mert a hadsereg számára is dolgoztak, a városok megterheltetését nem fogjuk oly elviselhetetlennek tartani. Csak így érthető, hogy Beszterczebányán épen akkor kell a fényűzés, czifrálkodás korlátozásáról gondoskodni, a mikor legjobban panaszolkodnak a szegénység miatt. Egyháztörténeti szempontból is sok közös vonás van a két város történetében. Mig e téren Beszterczebánya története nyújt érdekesebb adatokat, művelődéstörténeti szempontból Richter munkája tanulságosabb.