Századok – 1904

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950

976 THALLÓCZY LAJOS. A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN. bármi erőtlen volt is a salonai császár — Nepos restaurationális tervei kelletlen akadály 1

) színében tűntek föl. Erezte a közjogi akadályokat, melyeket nem lehetett karddal átvágni. De erre nem is volt szükség. A salonai kis világban, azalatt míg Nepos a nagy katasztrófa után alkudozás útján kereste az igazságot, ellenségei ármányt szőttek ellene. Két főtisztje volt : Victor és Ovida, kik Nepos kormányzását intézték. Az utóbbi barbár volt, — aligha nem góth — a kit Odoaker sikere bánthatott s a kit — lélektanilag nem valószínűtlenül — Grlycerius biztatott.2) Egy pénteki napon, 480 május 9-én, mikor Nepos Salonához közel mezei lakán tartózkodott, a két főember megölte az utolsó római császárt.3

) A Róma fölött lebegő végzet ezen a dalmát epigonon is beteljesedett, s önkénytelenül is eszünkbe jut egy naronai sírkőnek ide illő felirata : Éljetek boldogan mind, a kiket túlél a szerencse, Hillurikumi reményemet a végzet letarolta.4

) Nepos gyilkosának nem volt szerencséje. Odoaker élt az alkalommal, s bevonulván Dalmácziába, Ovida »királylyal« együtt megsemmisíté Dalmáczia függetlenségét, a nyugati rómaiság utolsó hajtását. THALLÓCZY LAJOS. ') A tárgyalásokról olv. Thierry ; A nyugati birodalom végső napjai, 292—303. 11. — Hartmann id. m. 55. 1. 2) A források többsége egyenesen Glyceriust vádolja a merénylettel. Engel (id. m. 441.) mint mentő tanura Ennodiusra hivatkozik. De téved, mert Ennodiue dicsérete nem Glycerins császárra vonatkozik. (Migne 63. Carm. LXXXII.) Farlati is védi, de nem okolja meg kellően. ») Marc. Chron. Onuph. 57. 4) Vivite mortales quibus fortuna superstes, Spemque ineam traxit fatus in Hiluricum.