Századok – 1904
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: A rómaiak Boszniában - III. bef. közl. 950
A RÓMAIAK BOSZNIÁBAN'. 1011 vala, hogy Pannónia, Dalmáczia és Dáczia élére a legjobb •erőket állítsák. A rómaiak nagy utazó császára, Hadrianus, közvetetlen szemléletből ismerte 118-ban Kr. u. e tartományt; azzal az intézkedésével pedig, hogy az államkincstár behajthatatlan követeléseit — modern kifejezéssel szólván — leíratta, rendet hozott a tartományok, s így Dalmácziának is pénzügyi mérlegébe. A salonai kormányzónak, tekintve hogy a birodalom átjáróját őrizte, nem könnyű feladat jutott osztályrészül. Minthogy a provincia tagozott színtere nem kedvezett a nagybirtok alakulásának, a főhivatalnoknak, ha dolgát jól akarta végezni, ismernie kellett az egyes községek és törzsek vezérlő embereit, s noha az egyes tisztviselők is felelősek voltak, tisztában kellett lennie az ügykezelés minden ágazatával, hogy kellően ellenőrizhesse őket. Nemcsak neki magának kellett dolgozni, hanem értenie kellett a dolgoztatáshoz is. Kellő gyakorlatot pedig csak úgy szerezhetett, ha megadatott neki az arra való mód és alkalom. Ezt akképen érte el Antonius Pius császár, hogy — mint életirója megjegyzi2) — hét, sőt kilencz esztendeig is meghagyta őket állásukban, ha arra valók voltak. Csakis így simulhattak össze a dalmát elemek, csak ezen az úton nyugodott belé a szegény hegyi lakó a dolgok rendjébe. Mindamellett a hozzáférhetetlen helyeken tengődő legszegényebb havasi lakó, ha szerét ejthette, a legjobb közigazgatást is kijátszotta s rabolt. Ezt a rendszert legelőbb a pannon véghatáron vívott, markomannak nevezett nagy pannon háború tette próbára. Illyricumnak és Itáliának érdeke ekkor már teljesen összeforrt. Ha Pannónia elvész, Illyricum megszűnik Itália védőfalakép szerepelni, ütőerét vágják el benne. Bármi híven vallotta is a stoikusok tanait Marcus Aurelius császár, élénken érezte, hogy öngyilkos módjára cselekszik, ha nem tesz meg »mindent, a mi Itália és Illyricum védelmére szükséges.«3) Nem átallotta azért bevenni seregébe még a dalmát és dardániai rablókat is.4 ) Illyricum birtoka ugyan ezek után biztosítva volt, de kettőzött figyelmet, folytonos készenlétét kívánja a seregnek, s a mi fő, •) Ael. Spart, с. 6. 52. 1. — Dio С. 69. 9. 2) Julius Capit. с. 5. p. 258. 3) Jul. Cap. Marc. Aur. с. 14. p. 345. *) U. о. A hadjáratról kitűnő jellemzést ad Salamon Ferencz : Budapest tört. I. 192—197. E hadjáratok kútforrásai csak Dio Cass. LXXI. és LXX1I. könyve első fejezetei s a Históriáé Aug. vázlatai. Chronologiájáról {161 —180) Swoboda : Znaimi reálisk. Ért. 1887.
