Századok – 1903

Történeti irodalom - Bars vármegye. Ism. Naményi Lajos 762

763 TÖRTÉNETI IRODALOM. írtunk.1

) Kiváló erők és helyi írók sorakoztak a munkatársak mellé, hogy segítségére legyenek a szerkesztés fáradságos munkáját végző Bor óvsz ky Samu szerkesztőnek, ki helyes érzékkel, ha olykor csak éles vonásokban is, azt adja kidomborítva e munkában, a mit okvetetlenül tudnunk kell az Árpádok idejében is már jelentős szerepet játszó Bars vármegyéről. A munka beosztása, az anyag feldolgozása, a fejezetek meghatározása eléggé czélszerű. Mindezen meglátszik, hogy e vállalat nem czéloz egyebet, mint könnyed, tetszetős formában csoportosítani a mult és a jelen eseményeit. Látszik minden során, hogy főleg a nagy közönségnek van szánva, és mindegyik fejezetében észlelhetjük, hogy az írókat nemcsak a mult iránti érdeklődés, hanem a szűkebbkörű' Patriotismus lelkesedése is vezérelte. A szerkesztő javára jegyezhetjük fel, hogy a szöveget oly illusztrácziók díszítik, melyek nemcsak újszerűségökkel, hanem sikerült kivitelökkel is hatnak. Várak, romok, városrészek. népviseletek, czímerek, zászlók, pecsétek egész sorozata van e kötetben, olyanok, melyekkel más kiadványokban még nem találkoztunk. A történelmi részt ifj. Reissig Ede írta. Uj adat nincs e részben, csak az eddig tudottakat bővítette ki több helyen végzett behatóbb levéltári kutatásokkal. Visszamegy az Árpádok korára, hogy fokról-fokra bemutassa, miként fejlődött, erősödött e vármegyében a magyarság, s utóbb a szlávság hatása alatt mikép vesztett ismét erejéből. A török dúlások nagyon megritkították a magyar vidékek lakosságát, és az elhagyott helyekre telepített tótok előbb-utóbb háttérbe szorították azt a maroknyi magyarságot, mely csak a Garam mellett a síkságon húzódott meg, vagy az egyes nagyobb falvakban és városokban. Ily történelmi fejlődés mellett hálás feladat volt az ethnographiai rész megírása, melyben a helyes csoportosítás élénken tünteti fel nemcsak a magyarok és tótok, hanem a Jánosrét vidékén tartózkodó, krickehäuok-wak nevezett németek szokásait, erkölcseit és viseletét is. Különösen becses az a rész, mely az eltótosodott magyarokról szól. Ezeknél tűnik fel leginkább, mily kevés maradt meg az őseredeti magyar szokásokból. Csak a viselet és a magyaroktól származott néhány szó emlékeztet még bennünket, hogy ezek a tótok is magyarok voltak valaha. Annál nagyobb kultúrpolitikai jelentőségű az a fáradozás, mely mindennek ellensúlyozására törekszik. Ha olvassuk Olv. Századok, 1902. 176. 1.