Századok – 1902
Értekezések - RICHTER EDE: Két episod Balassa Bálint életéből 912
9.14 RICHTER EDE. sem tragédia- sem komédia-játszó nem vagyok. Kérlek is, hogy engem tragédián vagy komédiás nevezettel ezentúl ne illessetek, mert én sem szűkölködöm ám a szó bősége nélkül s oly nevet találok ragasztani reátok, hogy bizony megperzsel benneteket. Még ezzel a kopott közmondással éltek írástokban : Erőt erővel. ízetlen szó, üres beszéd. Mert ugyan —• kérdem — ki félne tőletek ? . . . Istenemre ! nem is tartalak magamra nézve félelmeseknek ; nyomorult nép vagytok, kiket Isten a bányák örök szolgaságára kárhoztatott, a miből ugyan nem nagy dicsőség sugárzik reátok, hiszen alig terjed túl házatok küszöbén híretek. Ezt adom nektek válaszúi most; értsétek tetszéstek szerint. Isten veletek!«1) E levélre a selmecziek satisfactionalis kedve erősen megcsappant. Panaszt emeltek ugyan a Rubigallusok az eset miatt ő felségénél is, de a tanácsnak 1578 évi márczius 22-én a pozsonyi országgyűlésen időző Gast Kristóf városi főjegyzőhöz írt leveléből kitűnik, hogy a liubigallusok és velők a selmecziek a panasz további tárgyalásától elállottak. * Ennél még érdekesebb Balassa Bálintnak 1583-ban történt esete, a melyre vonatkozik a Századok 1900 évi folyamában Illéssy János közleményében olvasható latin levél.2 ) Az 1583 évi május 20-án ugyanis Sommer Jánosné, néhai Sommer Hans hodrusbányai mészárosmester özvegye, Beszterczebányáról Zólyom felé. illetőleg haza Selmecz-Hodrusbánya felé gyalogolt Klimkó Gyuro és Skopen Tamás bankai emberekkel. Zólyom város közelében az özvegyet olyasmi érte, a mi miatt a két bankai ember kíséretében keserves panaszt emelt a zólyomi.bíró és tanács, sőt Barbarich zólyomi főispán előtt is. E panaszt Barbarich és a zólyomi bíró nyomban közölték Selmeczbánya város tanácsával is, mert hiszen egy selmeczbányai3 ) polgárasszony szenvedett sérelmet, a ki különben haza érkezvén, maga is elmondta súlyos panaszát és elégtételt kért. E panasz szerint Zólyom városához közel, az országúton megjelent egy pompás öltözetű lovag, s a tíatal, csínos özvegy elé nyargalva, őt nyergébe akarta felkapni. Az asszony előbb tréfára véve a dolgot, kaczagva ellenkezett; azonban hamar megszűnt a nevetése, midőn a lovag leszállva lováról s azt az ]) A levél teljes eredeti latin szövegét olv. alább a Függelék-ben. 2) Id. h. 803 és köv. 11. 3) Hodrus, mint u. n. küj-utcza, Selmeczhez tartozott.
