Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - VI. bef. közl. 528

530 bleyer jakab. nyomukban maradtak, a magyarok a Rába vizéhez menekültek, melybe beleűzetvén, sokan elvesztek közülük. Nagy Simon (Notschisimon) szaladt légeiül,1

) ki mint a magyarok kapitánya, a legkülönbnek tartotta magát.« Az ütközet lefolyását Beheimtól eltérően, bővebben és hitelesebben adja elő Bonfini.2

) Hogy a magyarok közül menekülés közben sokan a Rábába vesztek, az osztrák névtelen krónika is állítja.3

) »Másfélezer magyar maradt a csatatéren, nem számítva azokat, kik a Rábába fúltak; harmadfélszáz pedig fogságba esett. Erre Zsigmond gróf övéivel visszafordult a csatamezőre. A császárpártiaknak (hofleut) nagy lett az örömük, mert sok lovat, íjat, pánczélt, sisakot ejtettek zsákmányul.« Nun wünsch ich daz aber zu iar ein solhez ward pegunnen. Graf sigmut und den dreine seinen gesellen uor genant, vnd irn hofleuten allensant sol dys geschenket seine. így végzi a költő. Kívánsága nem teljesedett be, de a kétségtelenül fényes győzelem nagy kitüntetést hozott a szentgyörgyi grófoknak, mert Erigyes császár czímeröket megbővítette, őket minden nemesek, sőt zászlósok fölött való ranggal ajándékozta meg és nekik a vörös pecsét használatát megengedte.4

) Beheim, úgy látszik, többször megfordult Szentgyörgyi Zsigmond gróf udvarában, és ezt a költeményt is talán hálából írta az ő magasztalására, a szíves látásért. Yan még egy éneke, mely erre a viszonyra némi világot vet. Czíme : » Uon narren.« 5) A költő ebben az énekben beszámol arról a szégyenletes durvaságról, melylyel О várt (zu altenpurg) »bolondok« illették, kik Albert herczeg szolgálatában álltak. »Történt ugyanis, hogy Zsigmond bazini gróf lakodalmat ült, melyre közelből-távolból nagy számban gyülekeztek a főurak és lovagok. Zsigmond ezen alkalommal nagy harczjátékot rendezett. A lovagok dárdát vetettek, lándzsát törtek, a dobok és ') V. ö. Bonfini id. m. 533. 1. »Simon, desperatis rebus, ut fuga saluti consuleret, mox terga vertit, omnesque dato signo secum fugam capere jubet.« a) Xd. m. 533. 1. s) Senckenberg kiad. 78. 1. ') Teleki id. m. X. к. 622. 1. 5) A cod. germ, monac. 291, 420a—420b. másolataim között. Beheim még a bécsiekről szóló krónikában is megemlíti röviden Zsigmondot. Karajan kiad. 318. 1. 13—14. vs.