Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: István úr árvája - II. bef. közl. 193

ISTVÁN ÚR ÁRVÁJA. — MÁSODIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. V. Midőn IV. Károly császár azt írta a Gonzaga uraknak, hogy Magyarország örökségül fiára néz, ezt saját számításán fölül talán idősb Erzsébet királyné elnézéséből, ennek sziléziai rokonai biztatására hitette el magával ; mert Nagy Lajos királytól nem kaphatott ily vérmes remények táplálására meghatalmazást, az irányadó magyar politikai körök pedig épen nem áltathatták oly kilátásokkal, melyek ellen megfeszített erővel dolgoztak, mint ezt alább megokoljuk. Az akkori magyar politikusok rég megelégelték a nápolyi meddő hadjáratokat ; mióta pedig Dalmátország visszakerült a magyar koronához, arra törekedtek, hogy annak hátmöge : Bosznia, Szerbia, Bolgár- és Oláhország a magyar fönhatóságot elismerje, nemcsak azért, mert e viszonynak az Árpádoktól átszállott történeti alapja volt, hanem főleg azért, mert egyesíteni kellett a Balkánfélsziget népeit a mind fenyegetőbben föllépő török hatalom ellen. Innét a folytonos hadjáratok a délvidéken, melyekben Nagy Lajos nem ritkán személyesen is részt vett. Ezen politikával ellenkezett a nyugattal való foglalkozás. A németekkel, olaszokkal, csehekkel és lengyelekkel való szövetkezés elvonta Magyarországot helyes politikai irányától, a miért nem is tetszhetett a hazafias magyarságnak,· melynek élén akkor Kont nádor és Miklós esztergomi érsek állottak, mert Magyarország önállóságát is veszélyeztette. Inkább óhajtották : ha Isten nem adna Lajos királynak egyenes örökösöket, ilyeneket a franczia vagy olasz oldalrokonságból válaszszon. SZÁZADOK. 1901. III. FÜZET. 13