Századok – 1901

Történeti irodalom - Szabolcs vármegye. Ism. yj. 175

TÖRTÉNETI IRODALOM. 175 a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság igen hasznos munkát végzett e kötet sajtó alá adásával, mely kiadványai sorozatának egyik legértékesebb és legérdekesebb tartalmú darabja lesz mindenha, s maga a fiúi kegyelet sugallatát követő Révész Kálmán sem állíthatott volna atyjának szebb és maradandóbb emléket. D. Szabolcs vármegye. A »Magyarország vármegyéi és városai« állandó munkatársainak központi bizottsága és Szabolcs vármegye monographia-bizottsága felügyelete alatt írták a Szabolcs vármegyei helyi munkatársak. Budapest, (1900.) Apollo irodalmi társ. Légrády testvérek kny. 4-r. XV, 574 1. Tizenöt műmelléklettel. Immár az ötödik kötetet bocsátotta közre az az irodalmi társaság, mely Borovszky Samu vezetésével Magyarország vármegyéi és városai monographiáinak megírását tűzte ki czélúl. Az erősen nemzetiségi Nyitra vármegye után az ország egyik legmagyarabb vármegyéjének, Szabolcsnak ismertetése következik. Érdekes vármegye : typusa a magyarságnak nemcsak nyelvére, hanem szokásaira, érzésére, gondolkozása módjára nézve is. Az a tiszteletünkre méltó elem, mely a magyarságot s a magyarságnak ezt az országot a honfoglalás óta elmúlt századok annyi zivatarai közt megtartotta, alig egy-két vármegyében nyilatkozik meg oly erőteljesen, mint épen Szabolcsban. Nemcsak ősidők óta, de jórészt ma is. Pedig rövid félszázad alatt, a szabadság, egyenlőség és testvériség kimondása óta ugyancsak megváltozott Magyarország arcza. Mennyire átalakult szokásaiban, erkölcseiben, társadalmában ! Nem menekülhetett ez átalakulástól még a régen oly conservativ Szabolcs vármegye sem. Sőt bizonyos tekintetben többet szenvedett tőle, mint az ország bármely más vármegyéje. Az ősi birtokos osztály — mint helytelenül ûevezni szokás : a gentry — elvesztette lába alól a földet s átengedte helyét az líj társadalom bámulatosan hirtelenül nagyranőtt képviselőinek, kiknek sorában ilyen, érzésre — lehet ·— magyar, de nevök hangzására idegen nemzetségekkel találkozunk, mint Wahrmann, Glückmann, Lichtmann, Reismann, Rothmann stb. Ugyanazok a gondolatok és tanulságok érlelődtek meg bennem az előttem fekvő vaskos könyv átlapozása után, a melyek a könyv előtt álló előszó tanúsága szerint Kállay András, a szabolcsi monographia-bizottság elnökének lelkében. Es a mit Kállay András e tárgyról mondott, bizonyára elég joggal mondhatta, mint olyan család sarja, mely családfáját a Balog-Semjén nemzetségből való s 1056 körűi élt Ubulig fölviheti,